A mecseki betyárokról nemigen hallani, hacsak nem az egyetlenként ismert Hatos betyárról, aki a Kelet-Mecsek erdeiben tanyázott. Habár róla is csak annyit lehet tudni, hogy a Barna-kő vagy Sátor-kő kicsiny barlangjában húzta meg magát a falusiak haragja elől, akiket fölöttébb ingerelt rablásaival.

Azonban Hetest, a betyárleányt még ennél is kevesebben ismerik, csak a vénséges vének mesélik olykor róla, hogy Hetes története az igazi betyárság intézményéhez méltó: mindig a szegény asszonyokat, lányokat segítette. Mi sem bizonyítja jobban efféle tetteit, mint az, hogy gyakorta bábáskodott a megesettek szülésénél, és az apró síró-rívó szerelemgyerekeket a Bába-kút vizében fürösztötte meg.
A rácdúlás idején rejtőzködött a Mecsek erdeiben, és betyár furfanggal sikerült rajtaütnie egy-egy rác rablón. Hogy miképpen tette egy szál maga, zsenge lány létére, nem tudni, tán valami bűverővel bírt, úgy lehet. Rendszeresen szétosztogatta a gazdagoktól zsákmányolt kincseket, ám kizárólag a szegény asszonyokat ajándékozta meg.
Azóta is csaknem az egész Kelet-Mecsek magán viseli Hetes nyomait, az ő csengő kacagását visszhangozza a Csengő-forrás, az ő ébenfekete hajába való pünkösdi rózsák virágoznak májusban a Zengőn, az ő szeme csillogását tükrözik a csörgedező patakok, az ő egykori szeretőinek nevét viselik a környező források, a Lajos, a Szőke, a Balázs, a Cigány, és a legkedvesebb: a Pásztor.
Hetes sűrűn járt a Boszorkány-forráshoz fürödni, e forrás varázserejétől mindig felfrissült, szépsége még tündökletesebbé vált. Egy ilyen alkalommal leste meg és szeretett bele egy szempillantás alatt Pásztor, aki itt legeltette Máré Fülöp nyáját.
Viharos szerelmüknek Hetes irigyei miatt lett vége, akik boszorkánysággal vádolták meg, ezért tüstént menekülnie kellett a környékről.
Ki tudja, nem rejtőzik-e ma is a mecseki rengetegben a világszép betyárlány.