Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu/atom
blfr7@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://ejropalepke.blog.hu/2015/12/20/oreg_pecsi_bonvivan
Öreg pécsi bonviván
2015-12-20T15:29:45+01:00
2015-12-20T15:29:45+01:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p>Egyre kevesebb szerepet kapott. Be kellett vallania magának, legalább magának, ha más előtt titkolta is, hogy<img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/asp_620_20049.jpg" alt="asp_620_20049.jpg" class="imgleft" height="491" width="446" /> nem megy olyan könnyedén a móka a színpadon, sokszor leegyszerűsített a mozdulatokat, takarékoskodott a tánclépésekkel, néhányat elmismásolt, ha úgy ítélte meg, hogy feltűnés nélkül elhagyható. Legutóbb fel is figyelt rá a társnője, habár később nem tett megjegyzést, ám csodálkozó tekintetet vetett rá jelenet közben, ami kínos pillanatokat szerzett neki a színpadon. A szövegtanulás is nehezebben ment, riadtan tapasztalta, hogy egész szövegrészek estek ki a fejéből, így sokszor a súgó segítségére szorult.</p>
<p>Reggelente - mit reggelente? Ha sikerült magában annyi erőt összegyűjtenie, hogy feltápászkodjon a nap folyamán, valamikor a késő délelőtti órákban, a tükörbe nézve búsan vizsgálgatta a szeme alatti táskákat, nyúzott arcát, növekvő pocakját, a már távolról sem vonzó ritkuló ősz haját, ám elindulás előtt még mindig használta drága parfümjét, felkötötte elmaradhatatlan fehér selyemsálját, és igazi bonvivánhoz illően megmarkolta sétabotját.</p>
<p>Mikor történt, hogy elfogytak a női tekintetek, amelyek régente végigsimogatták, eltűntek a hízelgő mosolyok, amelyek megnyugtatták afelől, hogy ismerik és szeretik a városban? Ma már szinte észrevétlenül tudott végighaladni a belváros utcáin, alig akadt olyan ember, aki vidoran ráköszönt volna vagy pár szót váltott volna vele. És hol maradtak a cinkos összesúgások, mikor meglátták a nők? Habár összesúgásokban nem volt hiány, csak éppen átalakultak másfélékké. Nagyon másfélékké. Kezdte észrevenni, hogy az ifjú pályatársak nem kíváncsiak a régi színházi históriákra, unottan hallgatták, ha egyáltalán hallgatták a hódításai történetét. Ó, pedig micsoda hódításai voltak! Imádták a nők, és persze ő is a nőket. Azonban újabban megritkult a levegő körülötte e téren is. Mikor is volt utoljára szeretője? Hirtelen nem is jut eszébe, biztos nem volt fontos. Mindenesetre nem hagyott benne maradandó emléket.</p>
<p>De akkor is! Hol a vágy, az édes, a mardosó, a kínzó vágy? De jó is volna egy illatos, fiatal nőt ölelni.</p>
<p>Amint baktatott a színházba, egyszerre magányosnak, elhagyatottnak és végtelenül öregnek érezte magát. Hirtelen elhatározásra jutott. Itt az idő elköszönni a színháztól, mielőtt késő lenne. Nem panaszkodhatott, ha mérleget vont a pályájáról, minden fontos szerepet eljátszhatott, a város befogadta, szerette, kényeztette. Ám mindez múltidővé vált, megöregedett, nincs mit szépítenie rajta.</p>
<p>Rögtön az igazgatóhoz ment, és bejelentette, búcsút vesz a színjátszástól. Az igazgató alig tudta eltitkolni elégedettségét, hogy nem neki kell a menesztésével járó kínos feladatot magára vállalnia.</p>
<p>Búcsúünnepséget szervezett neki a színház. Sokan összegyűltek, pályatársak, rajongók. A köszöntő beszédek után igen hamar elszállingóztak a színházi emberek. Maradtak a rajongók. Egyszerre azon kapta magát, hogy csupa öregasszony között van. Ezek lennének az ő rajongói? Ezek a bánatos, ősz matrónák, akik szánalmas módon kicsípték magukat az alkalomra?</p>
<p>Szomorúan, halvány mosollyal az arcán üldögélt még egy darabig, hogy ne legyen sértő a korai távozása, magára erőltetett könnyedséggel társalgott a körülötte ülő koros nőkkel, miközben azon tűnődött, miképpen múlik el a világ dicsősége. Az még hagyján, hogy a világ dicsősége, de az övé is.</p>
<p>Eddig tartott.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F12%2F20%2Foreg_pecsi_bonvivan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F12%2F20%2Foreg_pecsi_bonvivan%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F12%2F20%2Foreg_pecsi_bonvivan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Öreg pécsi bonviván"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2015/12/20/oreg_pecsi_bonvivan#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/8186366" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/asp_620_20049.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2015/06/18/szinhaz_751
Színház
2015-06-18T17:58:07+02:00
2015-06-18T17:58:07+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/39832_20130210_212606.jpg" alt="39832_20130210_212606.jpg" class="imgleft" height="376" width="328" />A nyáron üres, néptelen színház elhagyatottan búslakodott.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">A réseken beeső kicsiny fénynyalábban táncoltak a porszemek, a zsöllyék unalmukban ásítoztak, a páholyok kontráztak rá, az arany cirádák mintha elfelejtettek volna ragyogni, nem akarván hasztalan pocsékolni magukat, a káprázatos csillár nem szórta a fényt, a bársony függöny éppen csak megrezdült egy beszabadult szellőcskétől. Különben semmi nem történt.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">A nagy csendet először egy földszinti zsöllye törte meg halk kuncogásával:</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Emlékszem, valamikor januárban, ült egy fiú bennem. De hogy az mit fészkelődött, mocorgott az egész előadás alatt! Végig arra készült, hogy összeszedi a bátorságát, és megfogja a kezét a mellette ülő lánynak. Csakhogy résen voltam, és amikor már lassan elkezdett araszolgatni centiméterről centiméterre az izzadt tenyerével, mellyel előzőleg rondán összefogdosta a gyönyörű kárpitomat, én bosszúból szörnyen megnyikordultam. Erre odalett minden bátorsága, és többé nem kísérletezett.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Ugyan – szólalt meg a szomszédos zsöllye –, miért voltál ilyen kíméletlen azzal a szegény nézővel? A bennem ülő lány folyvást arra várt, hogy közeledjen hozzá a fiú, éreztem, hogy egészen közel húzódott hozzá, és ha nincs a karfám, amely elválasztja őket, már rég egymáshoz tapadtak volna.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Magam is a szerelmesek pártján vagyok – vágott közbe a földszinti bal kettes páholy. - Elhelyezkedésemnél fogva nem tüntet ki a publikum a rokonszenvével, mivel alig látni belőlem a színpadot. Gyakorta szidnak is ezért, van mit hallgatnom, mondhatom. Ám idén izgalmas történet esett meg bennem, még mindig vidulok, amint felidézem. Mindössze egy nő és egy férfi volt a vendégem, akik mit sem törődtek a színpadon zajló eseményekkel, hanem egymással foglalatoskodtak, és mondhatom, igen buzgón. Alighogy kialudtak a fények, azonnal egymásnak estek, és...</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Ám ekkor hirtelen csönd lett. A porcicák is abbahagyták a kergetőzést a sorok közt, a zsöllyék meg sem nyikordultak, az arany cikornyák végképp elfelejtettek csillogni.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">A karzaton két emberi árnyék imbolygott.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Hogyan lehetséges ez? Kik ezek?</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Talán a takarítók jöttek vissza - suttogott a karzati oszlop –, lehet, hogy itt felejtettek valamit.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Á, nem, inkább színészek lehetnek, bár el nem tudom képzelni, mit akarhatnak ilyenkor – vélte a könyöklő. - Színházemlékezet óta nem volt arra eset, hogy nyáron emberek mászkáltak volna itt, pláne nem a karzaton.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- De csitt! – szólt az egyik karzati sor szélén lévő zsöllye, melyet mindenki lenézett, és most úgy érezte, végre elérkezett az ő pillanata, hogy fontos bejelentést tegyen. - Figyeljétek, továbbmennek a fölső traktus felé.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Valóban, a pár – jaj, el ne feledjek szólni: nő és férfi volt a két árnyalak! - a szűk lépcsőn óvatos léptekkel a semmire nem használt, ám mégis igen tetszetős legfelső, szinte titkos, félreeső helyre igyekezett.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Szép, kényelmes, vörös bársony kárpitú kanapékkal volt berendezve a hely, melyhez két oldalt vezettek a lépcsők. Amolyan kicsiny karzatféle volt ez is, mélyen alatta tükrök csillogtak a félhomályban.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">A pár itt telepedett le.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Pissz sem hallatszott, csak a kelme surrogása, amint lecsusszant, csak a két test találkozásának nesze, csak a csókok hangjai.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Aztán a két árnyalak lassan lesurrant.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">A színház ismét némaságba burkolózott.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">A réseken beeső fénynyalábban a porszemek még táncolni is elfelejtettek, a zsöllyék, a páholyok döbbent csendben merengtek a látottakon.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Az arany cirádák azonban mintha felragyogtak volna egy ünnepi pillanatra.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/szinhaz-2.jpg" alt="szinhaz-2.jpg" class="imgleft" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F06%2F18%2Fszinhaz_751%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F06%2F18%2Fszinhaz_751%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F06%2F18%2Fszinhaz_751%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Színház"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2015/06/18/szinhaz_751#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/7555108" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/39832_20130210_212606.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2015/05/08/az_a_dog_harsfaviragzas
Jaj, az a hársfavirágzás!
2015-05-08T21:28:35+02:00
2015-05-08T21:28:35+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1890_k_lorant_palota.jpg" alt="1890_k_lorant_palota.jpg" class="imgleft open-in-modal" height="262" width="463" />Gyanútlanul mendegélt hazafelé Teruska, a kávés- kisasszony, amikor hirtelen oly igen ismerős illatot érzett. Jaj, már megint virágzik a hársfa! El vagyok veszve!- sóhajtozott kétségbeesetten. Ez az édes illatfelhő minden tavasszal letaglózta, a vére pezsegni kezdett, és minden alkalommal az első férfiba beleszeretett, aki csak az útjába került. Hasztalan próbálta figyelmeztetni magát, miként járta meg legutóbb is Józseffel, aki félredobta a szegény fruskát, tavalyelőtt pedig Márton tiporta meg a szívét, lelkét. A hársfavirágzás megigézte, elvarázsolta a máskor nyugodt, kiegyensúlyozott lányt.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Az illattól megbabonázva andalgott a májusi estében azon tűnődve, hogy tán idén elmarad a viharos szenvedély, hiszen senkit sem ismert, akibe egy kicsit is bele tudna szeretni.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Otthon alig tudott elaludni, sorra vette a Központi Kávéház vendégeit, egy-egy figyelemre méltó fiatalember merész pillantását elemezgette magában, felidézte azt a diákot, aki olyan kedvesen köszönte meg a kávét. De nem, igazából egyik sem volt elég érdekes. A diáknak ronda pattanásai voltak, a fiatalemberek mindegyikében volt valami taszító. Kezdett megnyugodni, elmúlt a veszélyérzete, lassan elaludt.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Másnap édesanyja kérte, hogy vigye el az öccsét a fényképészhez, úgyis a Lóránt-palotában dolgozik, ott van a manzárdban a műterem, nem jelent számára fáradságot.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Andriska, a pöttöm legényke örvendezett, hogy milyen mulatság vár rá. Terussal felbaktattak a műterembe, amelyben még egyikük sem járt.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Slampos, mogorva, javakorabeli ember nyitott ajtót.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Boronkay Béla, a fényképész kelletlenül látott munkához, semmi kedve nem volt idétlen kisgyerekekkel bíbelődni. Éppen csak súrolta pillantásával a lányt, de azt ennyiből is meg tudta állapítani, hogy meglehetősen csinos teremtés. Teruska eléggé elcsodálkozott, milyen morc a fényképész, még csak nem is próbált mosolyogni. Milyen undok alak!</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Ám miközben beállította Andrist a hintalovacskával, szöszmötölt a fotoapparátjával, Teruska kezdte érezni a nagyon is ismerős bizsergést.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">De ez nem lehet! - tiltakozott magában. – Hiszen minden ellene mond annak, hogy ez az ember egy kicsit is tetszhetnék neki!</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Mire az elköszönésre került a sor, Terus már alig mert ránézni Boronkayra, mert érezte, hogy rettenetesen elpirult.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Érthetetlen, merőben érthetetlen, ami történik velem! Ez nem lehet igaz, ez szégyen! - dohogott, miközben igyekezett minél gyorsabban kívül kerülni a műteremből.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Andrist hazaküldte, ő pedig bement a kávéházba.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Munka közben semmi másra nem tudott gondolni a fényképészen kívül. A vendégek elámultak, hogy a máskor oly kedves, figyelmes kávés-kisasszony milyen szétszórt ma, szóvá is tette egy vendég, hogy elfelejtette a tejet kihozni, a másik pedig a visszajáró pénzt hiányolta.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Alig várta, hogy ismét találkozhasson a fényképésszel.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Szerencsére nem késett sokáig az alkalom, mert Boronkay sűrűn le szokott járni a kávéházba, csak eddig elkerülte Terus figyelmét. Na persze, akkor nem volt hársfavirágzás!</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Amikor megjelent az ajtóban, kergetőzött benne az öröm és a rémület. Mit tegyen most? Képtelen remegés nélkül odamenni a fényképész asztalához, felvenni a rendelést, kiszolgálni. Legszívesebben elmenekült volna.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Végül nagy nehezen rászánta magát. Boronkay látszólag nem is vett róla tudomást, mintha nem ismerné meg, hogy ma nála járt az öccsével, unottan kért egy kávét, rá sem emelve a tekintetét.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Azonban amikor a fizetésre került a sor, egy kis cédulát csúsztatott a lány kezébe. Szörnyen izgatottan bontogatta Terus a papírt, melyen az állt, hogy szívesen lefényképezné a lányt is, mikor jön majd az öccséről készült képekért, és pénzt sem kér érte.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Ettől kezdve számolta a napokat, míg végre mehetett a fotókért.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/mutermi-demon.jpg" alt="mutermi-demon.jpg" class="imgright" /><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/boronkay_bela_fenykepesz.jpg" alt="boronkay_bela_fenykepesz.jpg" class="imgleft" height="402" width="419" />Egészen másképp fogadta Boronkay a lányt, mint előzőleg. Roppant kedves, figyelmes volt, elrendezte a megfelelő pózba, hogy - mint mondta - minél jobban érvényesüljön bájos alakja a fotón.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Ettől kezdve sűrűn járt Terus a manzárdra, ahol nem csupán illedelmes képek készültek.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Egyre merészebbekké váltak a képek, egyre kevesebb ruhadarabbal állt modellt a lány, hogy még annál is jobban érvényesüljön bájos alakja.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Persze dúlt a szerelem, habár tán nem egészen úgy, ahogy Teruska szerette volna, mert a fényképész vagy nem volt heves természet, vagy nem szerette igazán a lányt. Olykor halvány gyanú ébredt a lányban, hogy megint hoppon marad, mint annyiszor, de hamar elaltatta magában az efféle szirénhangokat.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Egy alkalommal, mikor váratlanul toppant be a műterembe, borzalmas dolog történt. Boronkay mámorosan ölelgetett egy meglehetősen hiányos öltözetű asszonyt, se nem látott, se nem hallott, még csak észre sem vette, hogy benyitott a lány.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Szörnyű, szörnyű!</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Ez is csak vele fordulhatott elő, hogyhogy nem látta a jeleket! Miért altatta el magában a gyanakvást?</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Sokáig lábadozott a szerelmi csalódás után Terus. Fáradtan, unottan végezte a munkáját a kávéházban, pedig régebben annyira szeretett ott dolgozni.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Egy szürke téli napon otthon lapozgatott egy olcsó lányregényben, mikor a lapok közül kihullott egy préselt hársfavirág.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Gyűlölöm ezt az undok virágot! - kiáltott fel mérgesen, és összemorzsolta ujjai között.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">De a kezén megmaradt a tavaszt idéző bódító illat.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F05%2F08%2Faz_a_dog_harsfaviragzas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F05%2F08%2Faz_a_dog_harsfaviragzas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2015%2F05%2F08%2Faz_a_dog_harsfaviragzas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Jaj, az a hársfavirágzás!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2015/05/08/az_a_dog_harsfaviragzas#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/7443874" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1890_k_lorant_palota.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2014/10/25/menjunk_a_moziba_be_811
Menjünk a moziba be!
2014-10-25T17:54:27+02:00
2014-10-25T17:54:27+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Stern Mórék fia, a Miksa ugyancsak málé volt. Hiába tetszett neki már jó ideje a szomszéd kereskedő, a Günsberger lánya, a bájos kis Berta, sehogyan sem tudott az udvarlásba kezdeni. Folyvást azon mélázott, hogyan szólítsa meg a lányt, mi lenne a jó kezdő mondat, melyet szaporán követhetne a többi. Pedig a szülők is örvendtek volna, ha létrejön a nász, hiszen a két család jó kapcsolatot ápolt. Gyakorta ferbliztek a férfiak a Hungária kávéházban, az asszonyok meg sűrűn cseréltek recepteket. Habár utóbbiak össze-összevitatkoztak olykor a flódni készítése miatt, de ez amolyan női szeszélyeskedés volt, amely amint fellobbant, már el is múlt.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Stern Mór észrevette fia tanácstalanságát, és remek ötlete támadt. Nemrég olvasta a hírt a Pécsi Naplóban, hogy a napokban új projektorgráf nyílik. Maga előnyben részesítette a kártyát, a biliárdot, nem érdekelte az efféle újmódi <img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1052127.jpg" alt="1052127.jpg" height="294" width="465" />huncutság, ám a fiataloknak bizonyára kitűnő szórakozásra ad lehetőséget, és tán a mulya fia is végre megragadja az alkalmat, hogy Bertuskát behálózza.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Miksa fiam, olvastad a Pécsi Naplóban, hogy december 14-én megnyílik az új projektorgráf, az Apolló?</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Igen, apám, olvastam róla, hogy a legmodernebb berendezéssel vetítik majd a mozgóképeket. Alig várom, hogy magam is megnézhessem.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Tudod mit, vegyél rögtön két jegyet, hívd el a Günsberger Bertát is.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- De apám, mit fog szólni, hiszen jóformán nem is ismerjük egymást.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Ugyan, ne legyél már olyan mamlasz! Itt az alkalom, hogy megismerkedjetek.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Miksa elgondolkodott apja szavain, és felcsillant a remény benne, hogy végre szóba áll vele a lány.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Hamarosan be is szerezte a megnyitóra a két jegyet, és hosszas készülődés után bement Günsbergerék üzletébe, ahol éppen ott találta Bertát.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Mi tetszik, ifiúr? - kérdezte a lány kissé mogorván.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Drága Betuska, mint bizonyára hallotta, ma nyit az új projektorgráf, az Apolló. Van két jegyem az első előadásra, és gondoltam, meghívom kegyedet, ha nincs ellenére.<img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/apollo1.jpg" alt="apollo1.jpg" class="imgleft" /></p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Ó, a projektorgráf! - kiáltott fel Berta lelkesülten. - Még soha nem voltam, mert anyus nem engedett, szerinte sok erkölcstelenséget mutatnak ott. De én nagyon szeretnék elmenni. Várjon, kedves Miksa, máris megkérdezem anyusom.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Persze beleegyezett az anya, habár a lánya lelkére kötötte, hogy vigyázzon, nehogy a sötétséget kihasználva Miksa valami rútságra vetemedjen.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Este együtt indult a két fiatal a nagy eseményre. Már a Király utcán is érzékelhető volt a felfokozott várakozás, sok kiöltözött dáma és úr tartott az Apolló felé.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Berta rettentő izgatott volt. Már a projektorgráf épülete is megnyerte tetszését, a gyönyörű felirat, az üvegajtók, az előtér, a zsúfolásig megtelt nézőtér, mind-mind csuda dolog volt.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Hát még a film! Utazás a Holdba. Micsoda izgalmas, érdekes képek, gyönyörű jelmezek, kecses táncosok. És a Hold, ahogyan vigyorog, és meglepődik, mikor az űrhajó belerepül a képébe! Aztán jött Asta Nielsen az Örök szerelemben, a titokzatos tekintetű végzet asszonya. Káprázatos volt!</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Miksáról teljesen megfeledkezett, csak a mozgóképeket bámulta. Ám a fiú a sötétben felbátorodott, és Berta keze után tapogatózott. Nagy merészen meg is fogta, de a lány észre sem vette. Egyre közelebb húzódott Miksa a zsöllyében, addig-addig araszolt, míg egészen a lányhoz simult. Berta engedékenységét látva elszánta magát egy csókra. A lány csak ekkor ocsúdott fel, elszakította tekintetét a vászonról, és egy hatalmas csattanó pofonnal jutalmazta Miksa buzgólkodását.</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">- Mit képzel, maga briganti! Csak a projektorgráf miatt fogadtam el a meghívását, maga engem egyáltalán nem érdekel!</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;">Szegény Miksa többé az Apolló tájára sem nézett, mert mindig a megszégyenülése jutott eszébe róla, mélységesen megutálta a projektorgráfot, vagy mi a csudát. Még hogy csók a mozi-mozi-moziba...</p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p class="western" style="margin-bottom: 0cm; line-height: 100%;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F10%2F25%2Fmenjunk_a_moziba_be_811%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F10%2F25%2Fmenjunk_a_moziba_be_811%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F10%2F25%2Fmenjunk_a_moziba_be_811%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Menjünk a moziba be!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2014/10/25/menjunk_a_moziba_be_811#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/6832189" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1052127.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2014/08/11/sandor_gyulan
Sándor Gyulán
2014-08-11T17:07:35+02:00
2014-08-11T17:07:35+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><br /> </p>
<p>Sándor magányra vágyott. Elege lett a közéletből, megundorodott honfitársai egymás elleni acsarkodásától, mert<img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/Petofi_utolso_kepe_1849_Orlay_festmenye.jpg" alt="Petofi_utolso_kepe_1849_Orlay_festmenye.jpg" class="imgleft" height="478" width="332" /> újból és újból meg kellett tapasztalnia, hogy magyarnak a magyar a legnagyobb ellensége.</p>
<p>Hűséges barátja, Orlay látta vendégül mezőberényi otthonában, ahol a költő elvonultan, komor hangulatban borongott a haza sorsán, a szörnyű időkön. Nem is írt egyéb költeményt, mint a Szörnyű időt, inkább más foglalatosságot keresett magának. Ám legkedvesebb időtöltése a magányos séta, pipázgatás volt. Orlayék hagyták is, nem zavarták, ismerték már, hogy ha ilyesféle mogorva hangulatban volt a költő, legkívánatosabb számára az egyedüllét.</p>
<p>Egyik nap azonban azzal állt elő, hogy meglátogatná kedves barátját, Szakál Lajost Gyulán, hátha tud friss híreket, miként áll a haza ügye, tán mégis hasznossá tehetné magát valamiképpen a drága hon érdekében. Nem volt ez meglepő fordulat, hiszen igen kevés ideig tudott Sándor egy helyben maradni, nyugtalan természete nem bírta a tétlenséget, hamarost mehetnékje támadt.</p>
<p>Fel is kerekedett, hosszú zötykölődés után meg is érkezett Szakál Lajoshoz, aki fölötte szíves szóval fogadta. Éppen nála időzött Sárosi Gyula költő, és hármasban hosszú eszmecserét folytattak.</p>
<p>A beszélgetésbe némiképpen belefáradva, Szakál Lajos javasolta, keressék fel a szomszédban lévő remek cukrászdát, ahol fel tudnak frissülni.</p>
<p>Ez kitűnő ötletnek bizonyult, valamelyest felüdítette Sándort is.</p>
<p>Átvonultak hát hármasban a barátságos helyre, melyen szerfölött szíves vendéglátásban volt részük.</p>
<p>Boriska és Róza, a két cukrász kisasszony tüstént felismerte a költőt, amint letelepedett az asztalhoz. Rövid, ám heves indulatokat sejtető sugdolózást követően megegyeztek, hogy Róza szolgálja ki az urakat. Róza a leggyönyörűbb csészéket, kistányérokat kereste elő, a legfinomabb, eperkrémmel töltött, lepke alakú süteménnyel kínálta a vendégeket.</p>
<p>Remegő kézzel, kipirosodott orcával, de kifogástalanul helyezte el a terítékeket az asztalon.</p>
<p>Titokban szégyellős pillantásokat vetett a költőre.</p>
<p>Szegény Sándorunk!</p>
<p>Volt is most gondja a fehércselédekre, mikor a haza sorsa nyomta vállát!</p>
<p>Látta, persze hogy látta a kedves, bájos leánykát, de nem volt érkezése rá, hogy széptevéssel múlassa az időt. Épp csak átsiklott rajta a tekintete, egy szomorkás, fáradt mosolyra futotta, és máris a másnap elmondandó beszédet fogalmazta magában.</p>
<p> </p>
<p>Ámde Róza soha nem feledte ezt a mosolyt, és mikor meghallotta, hogy a költő elesett a csatában, sűrű könnyhullatással gyászolta meg a kedves vendéget, aki egyszer evett az ő lepkés desszertjéből.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F08%2F11%2Fsandor_gyulan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F08%2F11%2Fsandor_gyulan%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F08%2F11%2Fsandor_gyulan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Sándor Gyulán"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2014/08/11/sandor_gyulan#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/6595693" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/Petofi_utolso_kepe_1849_Orlay_festmenye.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2014/06/05/amiben_minden_funfkircheni_ontudatos_polgar_megegyezik
Amiben minden fünfkircheni öntudatos polgár megegyezik:
2014-06-05T20:15:14+02:00
2014-06-05T20:15:14+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><strong>KÍVÁNJUK A SAJTÓ SZABADSÁGÁT!</strong></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/press-freedom.png" alt="press-freedom.png" class="imgleft" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F06%2F05%2Famiben_minden_funfkircheni_ontudatos_polgar_megegyezik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F06%2F05%2Famiben_minden_funfkircheni_ontudatos_polgar_megegyezik%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F06%2F05%2Famiben_minden_funfkircheni_ontudatos_polgar_megegyezik%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Amiben minden fünfkircheni öntudatos polgár megegyezik:"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2014/06/05/amiben_minden_funfkircheni_ontudatos_polgar_megegyezik#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/6281874" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/press-freedom.png
https://ejropalepke.blog.hu/2014/04/27/szerelem_a_varos_alatt
Szerelem a város alatt
2014-04-27T14:51:47+02:00
2014-04-27T14:51:47+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1014410_583996121679884_1413247664_n.jpg" alt="1014410_583996121679884_1413247664_n.jpg" class="imgnotext" />Árminnak a mesterségén kívül nagy szenvedélye volt az amatőr régészkedés. Nem volt ez igazi régészet persze, inkább csak a város alatt meghúzódó pincék érdekelték. Mint minden rendes pécsi bürgernek, neki is volt a hegyoldalban szőlője, és természetesen a lakása alatti pincében tárolta saját készítésű borát. Nyomdászként lelkiismeretesen végigolvasta a nála nyomott kiadványokat, melyek közül kedvence volt a Baranya multja és jelenje című tanulságos könyv. Ha máshonnan nem, ebből tudhatta, hogy Pécs alatt mondhatni egy titkos pinceváros rejtőzik. Minden szabad idejében a pincéjében kopácsolt, keresve az átjárást másik pincébe. Kutakodása annál is inkább eredménnyel kecsegtetett, mivel a Tímár utca, ahol lakása volt, szinte föld alatti csomópontnak számított, mindenfelé alagutak ágaztak el, a szóbeszéd szerint egészen a Mecsek oldalába futottak ki a járatok.</p>
<p>Egy alkalommal, amint szorgosan kopácsolt szerényen világító lámpája fényénél, sikerült rést ütnie a falon. Habár már eléggé fáradt volt, megkétszerezte buzgalmát a remény, hogy át tud jutni valamelyik szomszédos pincébe. Miután az első köveket ki tudta szedni, fürgén bontotta tovább a falat. Rövidesen akkora rés tátongott a falon, hogy át tudott bújni rajta. Takaros boros pincébe jutott. A nagy kopácsolásra felfigyelt a ház gazdasszonya, Józsa, aki éppen bort akart felhozni az urának. Ám micsoda meglepetés érte, mikor szembetalálkozott a téglaportól szutykos Árminnal! Azonban még a por sem tudta elfedni Ármin férfiasan markáns, fess vonásait. Józsa megszeppent ugyan a nem várt látogató miatt, de csakhamar feltalálta magát.</p>
<p>- Mi járatban errefelé, uram? Tán eltévedt?</p>
<p>- Kisztihand, kisasszony! Bocsánatáért esedezem, amiért betörtem a pincéjébe, nem tudtam úrrá lenni kíváncsiságomon, amely folyvást arra sarkall, kikutassam, mi rejtőzik a falakon túl. Remélem, kisnagysád, nem zavartam meg túlságosan alkalmatlankodásommal a nyugalmát.</p>
<p>Józsa csakhamar megbocsátott, annál is inkább, mivel nem is tudott haragudni a bohókás férfira, aki mézes szavaival, behízelgő hangjával levette lábáról.</p>
<p>Na igen, a lábáról is levette volna, csak éppen nemigen volt alkalmatosság a pincében, hogy miként az szokás a szerelmes enyelgéskor, kényelmesen leheveredjenek. Fel is horzsolta némiképp Józsa farát a hordó!</p>
<p>A véletlen találkozást később már megbeszélt találkák követték. Mindig csak a pincében estek meg a lopott percek, pislákoló mécses fényénél, míg egyszer gondolt egy merészet Ármin, és kérte Józsát, találkozzanak a Sétatéri kioszknál vasárnap. Az asszonyka hevesen tiltakozott az ötlet ellen, és mindhiába faggatta Ármin, semmi áron nem árulta el, mi az ellenkezésének oka.</p>
<p>- Ármin, maradjon úgy, mint eddig, legyen a mi titkos fészkünk ez a pince.</p>
<p>- Hát napvilágnál nem akarsz látni, Józsám? Olyan rútnak találsz, hogy el sem viselnéd a látványom?</p>
<p>Ám Józsa csak kötötte az ebet a karóhoz, nem és nem akart a téren találkozni.</p>
<p>Ármin mindennek dacára vasárnap elhatározta, hogy elsétál a kioszk felé korzózni, hátha mégis meggondolta magát Józsa, és ő is ott lesz.</p>
<p>Valóban ott volt!</p>
<p>- Nézd csak, Józsa, hogy bámul téged az a férfi ott a kioszk sarkán! - szólt a férj.</p>
<p>- Ugyan, Józsi, hisz nem is ismerem, miért bámulna? – pironkodott az asszonyka.</p>
<p>- Nem-e? Most látom csak, hiszen ez Telegdi Ármin, a nyomdász! Azaz csak volt, mert már az összes megrendelést az én nyomdám kapja. Azt beszélik, ez a szerencsétlen flótás addig turkászott a föld alatti járatokban, nem törődve a nyomdájával, míg befuccsolt a vállalkozása.</p>
<p>Józsa lehajtott fejjel, szomorúan baktatott férje, Taizs József mellett.</p>
<p>Többé nem találkozott Árminnal.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F04%2F27%2Fszerelem_a_varos_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F04%2F27%2Fszerelem_a_varos_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F04%2F27%2Fszerelem_a_varos_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szerelem a város alatt"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2014/04/27/szerelem_a_varos_alatt#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/6092622" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1014410_583996121679884_1413247664_n.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2014/01/19/bajusz_az_ektelen_ek
Bajusz - az éktelen ék
2014-01-19T10:52:40+01:00
2014-01-19T10:52:40+01:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/des.jpg" alt="des.jpg" class="imgleft" height="305" width="598" /></p>
<p>Érthetetlen, miért növesztenek a férfiak efféle rusnya szőrzetet a képükre. A művelt ejrópaiak már régóta csupasz képűre borotválják magukat, melyről a honi legények is példát vehetnének. Illetve megint más kérdés, ha valaki hagyja elszabadulni a maga természetes szilajságában a bundát fizimiskáján, az ugye világos üzenetű, mert a szakáll maga a nonkonformizmus, továbbá az illető nyíltan vállalja a másodlagos nemi jellegből következő fölös számú szőrt. És most a keleti provincia hagyományos szakállú polgárait épp csak érintőlegesen említem, akik kifejezetten artisztikus képződményeket növesztenek pofázmányukon, melyeket kedvtelve szemlélgetek.</p>
<p>Ámde a különféle megstuccolt, méretre vágott, dizájn-szőrök!</p>
<p>Hadd nézzem a bajuszodat, megmondom, ki vagy!</p>
<p>Ugyan a bajusz-szakirodalom legalább kétszázhatvan, ha nem több szőrfajtát ismer, magam a saját önkényes ízlésem szerint erősen lecsökkentem a típusok számát.</p>
<p>Van egyszer a <b>vállalhatatlan bajusz</b> (Hitler-féle kockabajusz), melyről tán nem is kell többet mondani, mert miféle ember az, aki a rút lelkületű mintaadó után effélével jár-kel a nyilvánosság előtt?</p>
<p>Aztán van a <b>látvány-bajusz</b>, a röhejes, kackiás, mókásan felfelé pödrött szőr, mellyel sokkal megbocsátóbb vagyok, mert legalább vidám pillanatokat okoz.</p>
<p>Vannak urak, akik azt hiszik, roppant artisztikusak és hódítóak az ún. <b>Jávor-bajusszal</b>, melyhez általában amorózó pillantásokat társítanak azzal a meggyőződéssel, hogy asszonyszemély nem képes ellenállni ennek a kombinációnak. Magam részéről teljességgel ment maradok e múlhatatlan vonzerőnek, titkos kaccantásomat elnyomva inkább a konzervatív rendpártiságra, kiszolgált katonatisztre asszociálok róla.</p>
<p>A többnyire lefelé konyuló, bús <b>magyar bajusz</b> önmagáért beszél. Hazai xy-kromoszómájú populációnk hagyományosan ezzel a dísszel(?) óhajtja kifejezésre juttatni történelemszemléletét, mely szerint a környező népek furtonfurt sanyargatják a magyart, valamint még az ág is húzza, nem beszélve a bajuszkeféről, ha beleakad a dús szőrbe.</p>
<p>Na jó, legyek kissé megengedőbb: létezik még a <b>megbocsátható bajusz</b>, úgy mint József Attila telt hernyóként elterülő szőre, vagy Petőfi helyes kis bajuszkája, mely egy ideig vicces légyszakállal egészült ki.</p>
<p>Most persze egyes rosszakaratú, utálatos férfiak felemlegetnék a női bajuszkákat is, melyek a hormonok pajkos tréfájaként hívatlanul nődögélnek némely nők orra alá.</p>
<p>Azonban emlékeztetek rá, hogy Krúdynak például tetszettek az efféle nők.</p>
<p>Csuda érti az ízlését…</p>
<p></p>
<p> </p>
<p></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F01%2F19%2Fbajusz_az_ektelen_ek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F01%2F19%2Fbajusz_az_ektelen_ek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2014%2F01%2F19%2Fbajusz_az_ektelen_ek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bajusz - az éktelen ék"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2014/01/19/bajusz_az_ektelen_ek#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/5770128" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/des.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2013/11/15/legenda_nelkul_332
Történet
2013-11-15T20:36:19+01:00
2013-11-15T20:36:19+01:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/Flower-Hibiscus-A-Transparent.png" alt="Flower-Hibiscus-A-Transparent.png" height="274" width="293" />Novemberi ronda szürke reggel után ronda szürke, nehéz nap várt rá, mely nemhogy csodát, de semmi jót nem ígért. A busz tele volt rosszkedvű, nyűtt külsejű utasokkal, akik közül maga sem rítt ki a saját, nem kevésbé pocsék hangulatával, elgyötört ábrázatával.</p>
<p>Egy megállónyit utazott mélyen magába merülten, amikor felszállt egy törődött arcú idősebb férfi. Rövid szárú, különleges, mély tűzzel lángoló piros virágot tartott a kezében. Egyszeriben felélénkült a virágot megpillantva, érezte, hogy valamiképpen jelentősége van annak, hogy az öregúr ezen a csúf hétköznapi reggelen efféle csodaszép növénnyel utazik. Odafészkelte magát a férfi melletti szabadon maradt ülésre, mintegy megigézve a virág vörösétől. „Bárcsak nekem adná!” – gondolta és kérlelő pillantást vetett az emberre.</p>
<p>Meglepetésére és riadalmára, találkozott a tekintetük. Az öreg már attól kezdve, hogy felszállt a buszra, vizsgálgatta, vajon ő lenne-e a megfelelő személy. Zavarba ejtően hosszan, átható szemmel nézte, mindamellett mégsem volt feszélyező, sőt egyre inkább valami melegség árasztotta el. Gyermeki bizalmat érzett az apjakorú ember iránt.</p>
<p>- Tetszik önnek a virágom? - szólalt meg hirtelen a férfi.</p>
<p>- Nagyon!</p>
<p>- Tessék, az öné.</p>
<p>Boldogan vette át a virágot. Egy töredékpillanatig egymáshoz ért a kezük.</p>
<p>Megérkezett, le kellett szállnia a buszról. Reménykedve várta, hogy szól még valamit a férfi, ám az néma maradt.</p>
<p>Amint lekászálódott a buszról, egy kölyök meglökte a karját. A virág a kerekek alá esett, amelyek széttaposták a kivételesen szép szirmokat.</p>
<p>Könnyeket csalt a csalódottság a szemébe.</p>
<p>Az a nap is épp olyan közönségesen telt, mint a többi.</p>
<p>Este az interneten kalandozva ráakadt a virág képére. Szomorkás mosoly játszott az arcán. Egyszerű hibiszkuszt látott.</p>
<p>A csoda elmaradt.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F11%2F15%2Flegenda_nelkul_332%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F11%2F15%2Flegenda_nelkul_332%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F11%2F15%2Flegenda_nelkul_332%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Történet"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2013/11/15/legenda_nelkul_332#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/5636095" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/Flower-Hibiscus-A-Transparent.png
https://ejropalepke.blog.hu/2013/10/26/nador_a_kisertetek_szallodaja
Nádor - a kísértetek szállodája
2013-10-26T19:21:44+02:00
2013-10-26T19:21:44+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p> Bizonyos rendhagyó szellemek akkor adnak találkozót egymásnak, amikor éppen eszükbe jut, fittyet hánynak mindenféle kerek évfordulóra, a kísértetvilágban megszokott hagyományokat semmibe veszik, merőben esetleges időpontokban szottyan kedvük kísérteni.</p>
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/vendeglatas08b.jpg" alt="vendeglatas08b.jpg" height="305" width="478" />Ezen az október 26-i éjjelen is efféle szellemek adtak találkozót egymásnak a Nádor Szállóban, egy éppen százhatvanhét évvel ezelőtti nevezetes napnak és éjszakának emlékére.</p>
<p>- De Franzi, miért nem 22-én, a születésnapján jött kísérteni? – kérdezte Angyal Judit, a régi kedves.</p>
<p>- Ugyan, Judit, az efféle dátumokat meghagyom a hivatalosságoknak! Miként adta volna ki magát, ha fogom magam, és az újjá varázsolt Zeneakadémián akadékoskodom a szellememmel, netán lefitymálom az avatás potentátjait? Sokkal jobban vágytam találkozni kegyeddel és persze Schönherr Eduárddal.</p>
<p>Az ám, de hol bujkál ön, Eduárd? Nem emlékszik, hogy mára beszéltük meg a találkozót? Jöjjön kérem elő! Merre rejtőzik?</p>
<p> Az egyik sötét sarokból szöszölés hallatszott, a suhogás felkavarta a guanóval kevert pormacskákat, melytől hatalmasat prüszköltek a jelenlévők.</p>
<p>- Ó, kedves Mester, hát eljött? Megtisztelve érzem magam, mint annak idején, mikor méltóztatott elfogadni a szobámat! – lelkendezett nem éppen meglett kísértethez méltón Eduárd. – Azóta is töprengek rajta, vajon jól sejtettem-e, hogy a díszvacsora után a bájos Judittal osztotta meg a nyoszolyáját?</p>
<p>- Eduárd, ne legyen indiszkrét! Még zavarba hozza a hölgyet.</p>
<p>A Széchenyi tér fényei itt-ott megvilágították a lepusztult falakat, a kilógó kábeleket, a felmarjult padlót. A három szellem meghatva vizsgálgatta egymást, túlságosan el voltak foglalva az emlékeikkel, csak sokára vették észre a körülöttük lévő pusztulást.</p>
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/314_231_1.jpg" alt="314_231_1.jpg" height="396" width="278" />- Na, de Eduárd, mi történt a szállodájával, mióta nem jártunk erre? Hová lettek a csillogó tükrök, a pompás kárpitok, a gyönyörű csillárok? – kiáltott a Mester.</p>
<p>- Ne is mondja! Magam is most látom először, mióta elhagytam ezt az árnyékvilágot. Ez volt életem nagy műve, és most végtelenül fáj látnom a pusztulást. Hallottam róla, hogy bezárt a fogadó, de igazából nem akartam, nem tudtam elhinni, hogy igaz a hír.</p>
<p>A szellemek a szomorú látványtól döbbenten járkáltak a földszinti termekben. Eduárd megpróbált felmenni az emeletre, ám nem sok jóval biztatta a lépcső nyikorgása. Igaz, már nem tehetett kárt benne efféle anyagi eredetű dolog, de a várhatóan borzasztó kép elrettentette attól, hogy felfedező utat tegyen a többi helyiségben.</p>
<p>A kis társaság tagjai végül csüggedten letelepedtek az egyik fal tövében. A hosszúra nyúlt csöndet a Mester törte meg.</p>
<p> - Most hogy ismét együtt vagyunk, szeretnék végre néhány kérdésre választ kapni, hogy a jövőben már nyugodt szívvel folytassam tovább a kísértést másutt.</p>
<p>Eduárd, mikor annak idején oly szíves volt hozzám, hogy a saját lakosztályát kínálta fel szállásomul, minek tudhattam be? A kézfogásnál nem tudtam nem észrevenni a gyűrűjét, noha befelé fordította, de így is megütötte a szemem a jel. És persze a félreérthetetlen kézfogás. Tudta Ön, hogy én is páholytag vagyok?</p>
<p>- Igazából csupán sejtésem volt róla, a kézfogásból nyertem bizonyságot. De azért a sok emberbaráti adakozás, a koncertek bevételének felajánlása jótékonysági célra mind-mind erősítették a sejtelmem.</p>
<p>- De miről társalognak önök, uraim? Miféle páholyról, rejtélyes jellel ellátott gyűrűről, kézfogásról van szó? Kétségbe ejtenek, uraim, már bánom, hogy eljöttem! – nyafogott Judit.</p>
<p>- Drága hölgyem, már tüstént lejár az időnk, ne beszéljünk most efféle férfiaknak való dolgokról, nem kegyednek való ez. Ó, ön még törékenyebb, még gyönyörűbb, mint valaha! És milyen átszellemült! Ezek a mandulavágású szemek, ezek a kondor, makrancos fürtök, melyek nem engedelmeskednek a fésűnek! Hm… Most áll össze a kép!</p>
<p>De mondja, Judit, ez a név, ez az Angyal ugyanazt jelenti, mint az Engel? Tudja, roppant csekély a magyar nyelvtudásom.</p>
<p>Judit pironkodva hajtotta le fejét. Nyakában egy kis arany kereszt csillant meg a beszűrődő fényben.</p>
<p>- Ó, Franzi, miért ez a vizsgálódó, átható tekintet, hiszen amúgy is átlátszó vagyok ön előtt! Már semmi titkom nem maradt. Igen, valóban Engel volt a családnevünk, de jó atyám bizonyos körülmények miatt úgy látta jónak, ha az Angyal nevet vesszük fel. De miért faggat erről, uram?</p>
<p>- Semmi, kedves, nem lényeges. Végül is egyszer kivételt tehettem én is, egy ilyen gyönyörű példánnyal meg különösen emlékezetes kaland volt. De talán ez a kereszt túlzás a kegyed hószín nyakában…</p>
<p>Schönherr Eduárd közben kényelmetlenül feszengett. Szerény köhécseléssel próbálta felhívni magára a figyelmet, ámde ez idáig ügyet sem vetettek rá az egykori szerelmesek, annyira elmerültek egymás tekintetében. A tér irányából éles füttyögés ütötte meg a fülüket, mely hirtelen ráébresztette őket, ideje búcsút venniük. Még egy utolsó csók Juditnak, utolsó barátságos - olyan! - kézfogás Eduárddal, és a Mester elindult szokott helyére, Bayreuthba. Azt megfogadta, hogy vejének nem számol be a mai éjszakáról. Végül is mi köze hozzá!</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F10%2F26%2Fnador_a_kisertetek_szallodaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F10%2F26%2Fnador_a_kisertetek_szallodaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F10%2F26%2Fnador_a_kisertetek_szallodaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nádor - a kísértetek szállodája"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2013/10/26/nador_a_kisertetek_szallodaja#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/5600689" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/vendeglatas08b.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2013/07/19/kedvenc_cselcsap_sandorunk_esete_lenkevel
Kedvenc csélcsap Sándorunk esete Lenkével
2013-07-19T14:37:54+02:00
2013-07-19T14:37:54+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p>Vándorszínész korában keresztül-kasul bejárta az országot Petőfi – amúgy egész rövid életében furtonfurt csatangolt, nem bírván veszteg maradni -, így aztán Pécset sem hagyhatta ki. Szerény szerepet alakított a Peleskei nótáriusban, azt azonban fölötte lelkesen, és váltig reménykedett, hogy egyszer majd felfedezi a publikum, hogy igazából Shakespeare-hősnek predesztinálja őt a tehetsége. Ám egyelőre mint aktor nem tudott kiteljesedni.</p>
<p>Habár a nagy magyar rónát kedvelte a legjobban költőnk, azért valahányszor szerét ejthette, kedvtelve kirándult más vidékeken is. Így történt, hogy pécsi tartózkodása alatt Abaligetre is elzötykölődött szekéren néhány víg pajtásával. Persze a barlangot sem hagyhatta ki, amelyről elragadtatott szavakkal emlékezett meg:</p>
<p><i>Emberek, jertek, és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt! </i></p>
<p>Mondani sem kell, a nevét is bevéste a barlang sziklafalába.</p>
<p>Amint kijöttek ismét a napvilágra, egy takaros fehércselédet vett észre Sándor, aki kosárral a kezében ballagott a hegy felé. Ha pedig ő meglátott egy szemrevaló leányt, nem soká mélázott, tüstént utánaeredt. Így történt most is.</p>
<p>Szíves szóval szólította meg hősünk Lenkét – mert így hívták a lányt -, aki hasonlóképpen kedvesen válaszolt. Éppen gombászni indult a közeli Virágos-völgybe, mely abban az időben bőven termette a gombát.</p>
<p>Az út során az ismert dramaturgiát követték az események: addig-addig folyt a vidám diskurálás, játékos évődés, míg csakhamar elcsattant az első, második, majd a sokadik csók, és a lajbi, rokolya lehullott…</p>
<p>Vidor mókusok ugráltak cinkos pofácskával a fejük felett, őzikék leskeltek a fák mögül. Meglepetésre a mátyásmadarak csendben maradtak, annyira megilletődtek a szerelmesek láttán, csak egy szép tollacskát hullajtott le egyikük, éppen Lenke fehér mellyére. Szerencsére vaddisznók nem mutatkoztak a nászt zavarandó.</p>
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/Lenke2.jpg" alt="Lenke2.jpg" />Az elválás előtt persze Sándor fogadkozott, hogy másnap várja e kies helyen Lenkét, aki tapasztalatlan lévén a férfiúi csalárdság terén, el is hitte eme ígéretet.</p>
<p>Szívdobogva jött a találkozóra, ám mindhiába!</p>
<p>És ez így történt a következő napokban is.</p>
<p>Sándor már rég tovautazott a társulattal, várta őket a művészetre éhes publikum. Nem állítom persze, hogy ne lett volna némi lelkiismeret-furdalása a beváltatlan ígéret miatt, de amilyen szertelen volt, csakhamar elfeledte e röpke szerelmet.</p>
<p>Nem úgy Lenke!</p>
<p>Egészen belebetegedett az elválás okozta bánatba, olyannyira, hogy azon a helyen, ahol a költővel szerelembe esett, megszakadt a szíve. Ott is temették el.</p>
<p>Petőfit egy társa tudósította a szomorú hírről.</p>
<p>Fel is horgadt benne a lélek, mint felejthette el kedves Lenkéjét. Felkereste a sírját, melynél – némileg késve – ekképpen fakadt ki:</p>
<p><i>Ádáz koporsó zordon éjjele!</i></p>
<p><i>Mivé tevél te oly sok örömet?</i></p>
<p><i>Mivé tevél te annyi szép reményt?</i></p>
<p>Hosszan sóhajtozott, hogy minő szomorú, az<i> ígért kéjparadicsom, a rózsás jövendő boldog karjain </i>már nem lehetnek többé együvé.</p>
<p>Lenke bőven omló könnyűiből forrás eredt.</p>
<p>Ámde Sándorunkat sem hagyá el lelkiismeret-furdalása, sűrűn fel-feltűnik a forrás körül, hátha imígyen engesztelhetné meg Lenkéjét.</p>
<p>Úgy lehet, sikerült is az engesztelés valamelyest, újabban a forrás elapadt, vagy tán elfogytak a hosszú bánat alatt Lenke könnyei.</p>
<p> </p>
<p>Ez a Lenke-forrás igaz története.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F07%2F19%2Fkedvenc_cselcsap_sandorunk_esete_lenkevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F07%2F19%2Fkedvenc_cselcsap_sandorunk_esete_lenkevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F07%2F19%2Fkedvenc_cselcsap_sandorunk_esete_lenkevel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kedvenc csélcsap Sándorunk esete Lenkével"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2013/07/19/kedvenc_cselcsap_sandorunk_esete_lenkevel#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/5415029" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/Lenke2.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2013/04/14/a_szaszvari_gyerekek
A szászvári gyerekek
2013-04-14T16:30:01+02:00
2013-04-14T16:30:01+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/sz%C3%A1szv%C3%A1r%20011.jpg" alt="szászvár 011.jpg" height="319" width="426" /> Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad?</p>
<p>Török gyerek megvágta,</p>
<p>magyar gyerek gyógyítja…</p>
<p>Dalolta csengő hangon, belefeledkezve a nótázásba Loncika, a kis szászvári fruska, miközben lánypajtásaival a fészküket rendezgető gólyáknak örvendeztek.</p>
<p>Éppen sokadszorra kezdett volna neki a török gyerek gonoszságának ecsetelésébe, amikor egyszerre hátulról lerántotta valaki az árokpartra:</p>
<p>- Mit gajdolsz, te átkozott? – ordított bele a fülébe Nazim, a török őrség vezetőjének fia, aki ugyanolyan jól tudott magyarul, mint az anyanyelvén.</p>
<p>Loncinak alkalma sem volt válaszolni, mert Nazimmal alaposan összegabalyodtak. A fiú vadul csépelte, ám a lány sem hagyta magát, igyekezett viszonozni az ütéseket, amennyire apró öklöcskéjétől telt.</p>
<p>Egyszerre fulladtak ki és hagyták abba a verekedést. A kimerültségtől zihálva feküdtek egymás mellett a fűben. Mire nagy nehezen körbenéztek, ámulva látták, hogy a lányok elszaladtak, ők pedig maguk maradtak.</p>
<p>- Te aztán tudsz birkózni! – mondta elismeréssel Nazim, megtapogatva fájó lábszárát ott, ahol megrúgta a kislány.</p>
<p>- Te sem panaszkodhatsz a gyenge karjaidra – válaszolta Lonci.</p>
<p>Ettől kezdve elválaszthatatlan volt a két gyerek, mindig együtt játszottak, kéz a kézben csatangoltak a környező erdőkben.</p>
<p>Szerencsére a szülők sem helytelenítették ezt a barátságot, szívesen látta a házánál Nazimot Letenyei István, az evangélikus lelkész, és Loncit a török család.</p>
<p>A gyerekek egyik kedvenc játszóhelye a pár éve felrobbantott vár még romos fala mellett volt. Habár már sok helyütt megjavították, megerősítették a bástyákat, a nyugati oldalra még nem került sor.</p>
<p>Itt történt egy szép, meleg áprilisi napon, hogy Nazim kérlelni kezdte Loncit, ugyan emelné fel pendelyét, és mutatná meg, mit van ott, ahol neki másvalami. Sokszor kellett elmondania, hogy mily csodásak a lányka csillagszemei, mily rubinpirosak ajkai, mily fényes szőke hajfonata, míg végre látva láthatott. Utána azonban a fiúnak is fel kellett tárnia, mit rejt a bő bugyogója.</p>
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/sz%C3%A1szv%C3%A1r%20003.jpg" alt="szászvár 003.jpg" height="357" width="478" />Ekkor írták fel a nevüket egy üszkös fadarabbal a kőre, mely feliratot még ma is láthatja az arra járó.</p>
<p>Így múlt el néhány hónap, amikor egy őszi éjszaka Nazimék ajtaját lovas futár zörgette meg. Pécsről vágtatott idáig, hogy riassza a török őrséget: a várost elfoglalták Lotharingiai Károly katonái, az igazhitűeket kiűzték, meneküljenek tüstént, mert hamarosan ideér a császári sereg.</p>
<p>Már nem kellett ébreszteni a fiút, mert az izgatott beszédre felriadt álmából. A szülők kapkodva pakolták össze holmijukat, közben nem is figyelték, hova tűnt Nazim. Ő pedig szívdobogva rohant át a sötétség leple alatt Letenyeiékhez, halkan besurrant a házba, és suttogva keltegette Loncit:</p>
<p>- Rejts el valahová, Loncikám, nem akarok elmenni Törökországba, nem tudok tőled elválni!</p>
<p>A kislány először nem is értette, mit akar Nazim, de aztán a gyermeki ösztöneivel ráérzett, mekkora bajban van pajtása. Sebesen összeszedte magát, és kis barátját maga után húzta és együtt futottak a pajtába. Ott rejtőzött el a szalmában Nazim, míg a szülei hiába keresték, hiába szólítgatták kétségbeesetten.</p>
<p>Valóban hamarosan megérkezett Lotharingiai Károly serege. Szászvárt feldúlták törökök után kutatva, a várat felgyújtották. Török ugyan nem akadt az egy Nazimon kívül, de már őt sem lehetett volna felismerni öltözetéről, mert Letenyei uram kerített számára megfelelő gúnyát. Befogadták a fiút, mit tehettek mást, ha egyszer a családja elmenekült, ő pedig maga maradt.</p>
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/fatima.jpg" alt="fatima.jpg" height="242" width="323" />Ám Lonciéknak sem volt sokáig maradása Szászváron, melyet nem a törökök dúltak fel, hanem a császári csapat martalócai.</p>
<p>Egy novemberi napon szekér indult Pécsre Letenyeiékkel és kevéske motyójukkal.</p>
<p>Védte őket a szemmel veréstől, rontástól a Loncika nyakában lógó amulett, melyet Nazimtól kapott. Ez volt a fiú egyetlen öröksége anyjától, Fatimától, már csupán ez emlékeztette a magyarrá lett legénykét török múltjára.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fa_szaszvari_gyerekek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fa_szaszvari_gyerekek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F04%2F14%2Fa_szaszvari_gyerekek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szászvári gyerekek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2013/04/14/a_szaszvari_gyerekek#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/5222389" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/sz%C3%A1szv%C3%A1r%20011.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2013/02/10/a_humanista
A humanista
2013-02-10T11:16:27+01:00
2013-02-10T11:16:27+01:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/tettye%20008.jpg" alt="tettye 008.jpg" height="422" width="564" />Télvíz idején foglalta el új hivatalát Quinque Ecclesiae-ben. Volt mit rendbe raknia. Küzdött a hiszékeny, <i>kísértetek-űzte balga népséggel</i>, bosszankodott a tompaelméjűeken, akik a népet ostobamód arra biztatták, iszákkal a hátukon zarándokoljanak Rómába, ott vár rájuk a megváltás. Barátjával is pörlekedett, mily méltatlan, hogy <i>csöpp vénasszonyi könnyeket vadászva</i> prédikál. Efféle vakhittől mindig irtózott, művelőit megvetette, bántotta, hogy régi pajtását is elragadta e téboly.</p>
<p>Bokros tennivalói szünetében ha tehette, szerét ejtette, hogy sétáljon a városban. Először a falakon belül rótta a girbe-gurba utcákat, ám hamarosan szűknek találta a körbehatárolt tereket, sóvárgott a tágasságra, melyet Itáliában megszokott, és oly kedves volt számára. Általában rettenetesen vágyott vissza, hiába a posztjával járó megtiszteltetés, a hivatástudat, mindezek nem tudták egyelőre kárpótolni.</p>
<p>Kóborlásai során fedezte fel a Mecsek lankái felől csordogáló patakot, és a patak mentén sorakozó mindenféle malmokat. Akkor még nem állt itt semmiféle nyári palota, amelyből később derviskolostor, tekke lett. Malomszegnek hívták a helyet, melyet jobbára bosnyákok laktak, akik a várost is mindközönségesen Pecuhának nevezték.</p>
<p>Egy februári napon, mikor gondolataiban elmerülve baktatott a patak partján, hirtelen felkapta a fejét és elámult: íme <i>virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!</i></p>
<p>Öröm bizsergette a fa láttán, úgy érezte, a messzi Itália üzent neki.</p>
<p>Amint így merengett, egyszerre ismerős hang ütötte meg fülét, a szép Milica, a molnár lánya szólította meg, aki náluk szolgált a püspöki palotában.</p>
<p>Már nemegyszer megakadt a tekintete a lány karcsú alakján, tüzes, fekete szemén, kedvvel nézegette cifra ruhája alatt biztatóan domborodó idomokat.</p>
<p>Milica, nevéhez méltón kedvesen invitálta be szerény hajlékukba, ahol édesapja, Didovác Szláven már tette is elé a borral teli butykost. Az öreg egyszerűen Jankónak hívta, mellőzve minden előkelő titulusát. Neki szabadott, hiszen még mint apró gyermekecskét ismerte.</p>
<p>Vidám kvaterkázással telt az idő, ám Szlávennek dolga akadt a malomban, így maguk maradtak.</p>
<p>Nem késlekedett, kezdődhetett az ostrom, mely reménnyel kecsegtetett. Milca<i>, drága szívem, ha szemembe tekintsz, a szemedből csillagpárt látok sütni felém ragyogón.</i></p>
<p>Milca<i>, add, amit adsz uradnak is majd; légy nyugodt: kicsi sem kopik le róla. </i></p>
<p>Kell-e mondani: a vár elfoglaltatott.</p>
<p>Ám az ostromlót is ostromolták, mégpedig súlyos gondok, ezért keveset tudott Milicával lenni. Gyakorta emlegette is, hogy <i>Jaj, nekem, oly későn leltünk egymásra, minek kell ily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én… Vénusz láncai bár úgy kötnék a szeretőket, mint ahogy a nőstény- s kankutya összeragad.</i></p>
<p>Sajnos azonban elsodorták őket az események egymástól.</p>
<p>Évek múlva, ismét egy februári napon találkoztak.</p>
<p>Ő menekülőben volt, épp csak megpihent, erőt gyűjtött további útja előtt kedves városában, melynek falai közt menedékre lelt. <i>Ártalmas láz fene lángja</i> emésztette, <i>fojtogató köhögés</i> rázta, <i>rút nyavalya</i> kínozta.</p>
<p>Milica csöpp fiacskája, Jankó látványa vigasztalta csupán: az édes gyermek az ő vére.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F02%2F10%2Fa_humanista%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F02%2F10%2Fa_humanista%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2013%2F02%2F10%2Fa_humanista%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A humanista"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2013/02/10/a_humanista#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/5072361" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/tettye%20008.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2012/12/31/a_pecsvaradi_kobanya_legendaja
A pécsváradi kőbánya legendája
2012-12-31T16:49:03+01:00
2012-12-31T16:49:03+01:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p>Gondoltátok volna, hogy a tündérek társadalma is erősen rétegzett, mondhatni átjárhatatlan kasztokra tagolódik? Kővirág, a kicsiny bányatündér szomorú története ezt látszik bizonyítani.</p>
<p>1912. december 31-ét írták.</p>
<p>Persze emberi időszámítás szerint. Csakhogy a tündérek nem számolták az időt, de azért tudták, hogy az emberi világban éppen hol tartanak a naptárban.</p>
<p>Éppen ilyentájt rendeztek a bányatündérek is találkozót valamelyik bányában, mely találkozón részt vett a nemesfémbányák legelőkelőbb marmancsaitól kezdve a szegény kis kőbányai manócskákig valamennyi tündérnép.</p>
<p>A szerény Kővirág nagy reményekkel indult az összejövetelre, mert azt remélte, hogy ott ismét láthatja Marmort, a carrarai márványbánya tündérét, akivel egyszer már találkozott, és azóta szüntelenül róla álmodott. Bizony Kővirágnak nem volt holmi cifra gúnyája, csak néhány csenevész pántlikával cicomázta fel ruhácskáját az alkalomra.</p>
<p>Tudnivaló, hogy a bányatündérek minél előkelőbb bányában laknak, annál pompásabb a ruhájuk. Namármost egy valamirevaló tündér természetesen a föld mélyében lakik, minél mélyebben, annál jobb, a külszíni bányászathoz tudniillik nemigen szükséges tündéri segédlet, ezért aztán a kőbányák tündérei lenézett páriák voltak, csupán a márványbányák lakóit tűrték meg maguk között az előkelők. Az évi egyszeri alkalom azonban kivételnek számított. Noha akkor sem igen volt keveredés, de legalább elnézték mindenki jelenlétét.</p>
<p>Ebben az évben a mecseki szénbányát választották az összejövetel helyszínéül, mely lássuk be, elég szerény díszletezést ígért, habár a feketén csillogó széndarabok kellőképpen ünnepélyesek voltak.</p>
<p>Amikor Kővirág betoppant a bálba, már tarkán kavarogtak a párok a víg zenére, melyet a manósereg szolgáltatott. Kővirág tüstént meglátta Marmort, aki a szépséges Diamonddal, a gyémántbánya tündérével táncolt, és őt persze észre sem vette.</p>
<p>Az egész bál alatt egy pillantást sem vetett rá, végig csak Diamonddal forgott, csak neki tette a szépet. A kis marmancskát csak a közeli szársomlyói kőbánya manója kérte fel táncolni. Ő súgott-búgott a fülébe mámorosan, mámorosan a zenétől, a báli hangulattól, Kővirág bájos szépségétől. Érzékeny természet lévén csakhamar rájött, hogy ki után sóhajtozik, kit követ a szemével kedves tündérkéje. Bizonygatta neki, hogy reménytelenül áhítozik Marmor után: egy márványbánya tündére soha nem fog szóba állni efféle csapzott kis senkivel, mint amilyen Kővirág.</p>
<p>Erre aztán sarkon fordult a lány, sebbel-lobbal, könnyekkel a szemében elrohant a bálból.</p>
<p>Meg sem állt Pécsváradig. Időközben hajnal lett, mégpedig 1913. január első napjának hajnala. Amint így búsan gubbasztott egy kopár kőhalmon, azt gondolta ki, hogy ha már ő ilyen szerencsétlen, legalább az emberekkel jót tesz, mi több, kétszeresen is megajándékozza őket. Hamarosan sor is került rá, hogy teljesítse a magának tett ígéretet.</p>
<p>Egy pécsváradi legény baktatott éppen arra, akit kettős bú gyötört, egyfelől a szegénysége, másfelől a reménytelen szerelem egy gazdag lány után.</p>
<p>Kővirág, aki százévenként megmutatkozhat az embereknek, a legény elé toppant.</p>
<p>Volt is meglepetés! Ám alig volt ideje ámuldozni a legénynek, mert Kővirág elvezette arra a helyre, melyen pompás mészkövek villantak ki a bozótosból. A kis bányatündér megmutatta a legénynek, hogy hol érdemes kifejteni a követ, melyet eladva, tisztes jövedelemre tehet szert.</p>
<p>Kővirág a legény szerelmi nyavalyáján is segített, mert a szeretett lány szívét varázslattal felé hajlította.</p>
<p>Letelt a száz év.</p>
<p>2013. január elsején ismét megjelenik Kővirág a pécsváradi elhagyott kőbányában, hogy bűbájossággal segítsen a reménytelen szerelmeseknek.</p>
<p>Aki nem hiszi, úgy járt! Sóvároghat tovább remény nélkül.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fa_pecsvaradi_kobanya_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fa_pecsvaradi_kobanya_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fa_pecsvaradi_kobanya_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A pécsváradi kőbánya legendája"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2012/12/31/a_pecsvaradi_kobanya_legendaja#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/4989512" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://ejropalepke.blog.hu/2012/12/31/a_mecseki_petra-forras_legendaja
A mecseki Petra-forrás legendája
2012-12-31T07:03:22+01:00
2012-12-31T07:03:22+01:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p> </p>
<p>Petra, természetbarát lévén gyakorta kóborolt az erdőben. Egy ilyen alkalommal találkozott össze Péterrel, a másik ifjú kősziklával. Péternek első pillantásra megtetszett a lány, ezért nem akarván elszalasztani a kínálkozó lehetőséget, tüstént megszólította. Kedvére volt Petrának a fiú kezdeményező merészsége, barátsággal válaszolt a szíves szavakra. Hamarosan arra eszméltek, hogy izgalmas társalgásba merültek, lépteiket egymáshoz igazították, és ekképpen sétáltak tovább. Az első találkozást követte a többi, és nem kellett hozzá sok idő, hogy a fiatalok folyvást valljanak egymásnak soha el nem múló szerelmükről.</p>
<p>Péter számtalan ajándékkal lepte meg Petrát, hol klárisokkal ékesítette nyakát, hol csilingelő kösöntyűket aggatott rá. Azon töprengett, hogy valami rendkívüli ajándékot kellene adnia, mellyel méltóképpen kifejezhetné a ragaszkodását.</p>
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1402_20121201_163150.jpg" alt="1402_20121201_163150.jpg" height="325" width="434" />Egy alkalommal valami dolga akadt Petrának, ezért kivételesen egyedül, tűnődve sétált Péter az erdőben, és egy még foglalatlan forrásra lelt. A véletlen kínálta pompás lehetőségnek fölöttébb megörvendett, jobbat ki sem találhatott. Találkozásuk első évfordulójára el is készült a forrás kiépítésével, csinosításával. Izgatottan készült a meglepetésre.</p>
<p>Ám minden másképpen történt, mint eltervezte!</p>
<p>Petra kelletlenül válaszolt a hívására, mogorván, szótlanul lépkedett mellette. Látszott, valamit akarna mondani, de nem tudja elszánni magát. Már majdnem a forráshoz értek, melyről Petra még mit sem tudott, mikor végre kibökte, hogy már mást szeret.</p>
<p>Képzelhetni Péter kétségbeesését! Összetörte a vallomás, otthagyta a lányt az erdőben, és hanyatt-homlok elfutott.</p>
<p>Azon mélázott, miféle hazugság ez az örök szerelemről. Lehetséges, hogy Philemon és Baucisz története is merő becsapás? Na és Benedek Elek meg az ő Fischer Máriája? Szegény, lehet, még mindig ezen őrlődik.</p>
<p>Petra persze soha nem látta az ajándékul kapott forrást.</p>
<p>Az a baj, hogy én sem. Hát hol a nyűben van eldugva az a forrás?</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fa_mecseki_petra-forras_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fa_mecseki_petra-forras_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F12%2F31%2Fa_mecseki_petra-forras_legendaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A mecseki Petra-forrás legendája"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2012/12/31/a_mecseki_petra-forras_legendaja#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/4988768" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
http://m.cdn.blog.hu/ej/ejropalepke/image/1402_20121201_163150.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2012/10/29/mit_mond_az_almoskonyv
Mit mond az Álmoskönyv?
2012-10-29T23:05:32+01:00
2012-10-29T23:05:32+01:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/krudy1.jpg" alt="krudy1.jpg" /></p>
<p>Drága Gyula úr, ne nézzen olyan mélán ábrándozva, hanem tessék nekem megmondani, mit mond az Álmoskönyv arról, ha a kalandozni vágyó asszonyszemély nem hogy külországba, de még a szomszéd városba sem képes elmenni, mivelhogy fáj az istenadtának a lába, ekképpen csak csoszogni tud, ha egyáltalán. Csoda-é hát, ha egy parányi törénetecske sem jut eszembe, üres a legendaládám, hasztalan kotorászom benne. Arra int-e az átmeneti mozgáskorlátozottságom, hogy maradjak veszteg, és inkább a lélekmély útvesztőin bóklásszam?<br />Gyula úr, legyen oly jó, segítsen ki a koordinátákkal, mert el találok tévedni abban a kusza labirintusban.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F10%2F29%2Fmit_mond_az_almoskonyv%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F10%2F29%2Fmit_mond_az_almoskonyv%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F10%2F29%2Fmit_mond_az_almoskonyv%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mit mond az Álmoskönyv?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2012/10/29/mit_mond_az_almoskonyv#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/4878109" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/krudy1.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2012/09/17/a_lanchid_szerelmes_oroszlanja
A Lánchíd szerelmes oroszlánja
2012-09-17T18:54:01+02:00
2012-09-17T18:54:01+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><a target="_self" href="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/GoldenGate25.jpg"><img style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/l%C3%A1nch%C3%ADd%20009.jpg" alt="lánchíd 009.jpg" class="imgleft" /></a></p>
<p></p>
<div>
<p>Hogy ezek az oroszlánok milyen csudákat láttak, mi mindent tudnának mesélni az eltelt 163 évről!</p>
</div>
<div>
<p>És valóban, legalábbis a pesti oroszlánok régebben, éjjelente, mikor a híd elcsendesedett, a városlakók elpihentek, a forgalom elült, megbeszélték, miféle csudabogarak haladtak el előttük.</p>
</div>
<div>
<p>A gróf volt a kedvencük, kinek létüket köszönhették, és leírhatatlan volt a fájdalmuk, hogy a hídavatáson már nem lehetett ott. Olyan hatalmasat, olyan bánattal telit sóhajtottak, hogy az tán még Döblingben is hallatszott.</p>
</div>
<div>
<p>Amúgy a hétköznapokban vígan voltak, jól szórakoztak a mindenféle ugribugri uracsokon, a pipiskedő dámákon, ám részvéttel figyelték a hídról leugró reményvesztetteket. Nem sértődtek meg, amikor egy nyári éjen a bohém költő fölhágott egyikükre, s a kősörénybe kapaszkodva kiáltotta szerte, hogy szeretné, ha szeretnék, míg a nem kevésbé bohém novellista, a szoknyabolond Szindbád biztosította barátját, hogy részéről nincs akadálya e kívánság teljesítésének.</p>
</div>
<div>
<p>Mondom, pompás pajtásság volt a két oroszláné, gyakorta mondták egymásnak, hogy helyes a bőgés, oroszlán, ugyanis mindig egyetértettek, nem akadt egy aprócska pont sem, melyről nem egyformán gondolkodtak volna.</p>
</div>
<div>
<p>Mindaddig ekképpen folyt ez, míg egy napon fölöttébb érdekes trupp vonult át a hídon, amilyet eddig még nem láttak: talján körhintások jöttek turnézni, tarka figurákkal, lovakkal, elefántokkal, furcsa lényekkel, és mindenekelőtt oroszlánokkal.</p>
</div>
<div>
<p>Persze ti, akik előítéleteitek rabjai vagytok, úgy gondoljátok, hogy efféle körhintás oroszlánok csakis dús sörényű hímek lehetnek. Itt az ideje szakítanotok berögzült sémáitokkal, mert noha az oroszlánok többsége valóban büszkén viselte festett díszét, ám akadt köztük egy pompás példány, Leontin, aki kétséget kizáróan oroszlánlány volt. Ó, az az arany csillogás, mely lényéből áradt, ó, az a napsárga szügy, ó, az a selymes fényű tompor!</p>
</div>
<div>
<p>Csoda-e hát, ha az észak-pesti oroszlán legott lángra lobbant, amint a kő- és műanyagszem egymásba kapcsolódott!</p>
</div>
<div>
<p>Pár bőgést váltottak csupán, amely bőgésben minden benne volt, a szerelem minden öröme, fájdalma. A pillanatba sűrítették a végtelent.</p>
</div>
<div>
<p>Ámde a pillanat tovaröppent, Leontint hívta a kötelesség, míg a mi oroszlánunk nem mozdulhatott.</p>
</div>
<div>
<p>A dél-pesti oroszlán mindebből semmit nem értett, nem is érthetett, hisz ő nem látta a pompás nőstényt. Azonban elveszítette barátját, mert azóta nem értik egymást, szót sem váltanak, egyikük az ábrándjaiban él, másikuk duzzogva hallgat.</p>
</div>
<div>
<p>Hogy mi van a budai oroszlánokkal?</p>
</div>
<div>
<p>Azok csak búsan kutatják az alagút sötétjét, vajon van-e fény a túloldalon?<img style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/GoldenGate25.jpg" alt="GoldenGate25.jpg" class="imgleft" /></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F09%2F17%2Fa_lanchid_szerelmes_oroszlanja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F09%2F17%2Fa_lanchid_szerelmes_oroszlanja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F09%2F17%2Fa_lanchid_szerelmes_oroszlanja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A Lánchíd szerelmes oroszlánja"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2012/09/17/a_lanchid_szerelmes_oroszlanja#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/4784028" border="0" /></a><br /></p>
Címkék
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/l%C3%A1nch%C3%ADd%20009.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2012/08/12/titkos_talalkak
Titkos találkák
2012-08-12T08:21:43+02:00
2012-08-12T08:21:43+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><img style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/fs05.jpg" alt="fs05.jpg" class="imgleft" /></p>
<p></p>
<div>
<p>Az a szépszál, égő tekintetű, gyönyörű ember az előző századforduló körül jött Budapestre Nyíregyházáról, rövid nagyváradi kitérővel ugyan, de így is hatalmasnak, barátja szavaival „embersűrűs gigászi vadonnak” tűnt számára a főváros. Tán ezért is szeretett időzni a falusiasan barátságos Tabán girbegurba utcáin, kuporgó apró házacskái között, nem szólva a kitűnőbbnél kitűnőbb kiskocsmákról, azok közül is Schäfer uram nevezetes vendéglőjét tüntette ki gyakori látogatásával a hírlapíró.</p>
</div>
<div>
<p>Ott tűnt fel neki a bajszos angyalok sorában talán éppen az első, Lea, a kocsmáros szép, szomorú szemű felesége. A tekintetek találkozásából hamarosan egyéb is lett. Hát lehetett ellenállni bármely asszonyszemélynek a nagy bohémből áradó vágyakozásnak? Ha lehetséges is volt, Lea nem tudott és nem is akart ellenállni.</p>
</div>
<div>
<p>Találkahelyet a nem régen alapított budai arborétum fái között leltek. Mielőtt egy kákán is csomót kereső kötekedő szóvá tenné, hogy nem volt éppen szomszédos a Tabán a Gellérthegy aljában lévő kerttel, jelzem, hogy a régiek kedvvel kószáltak városuk utcáin, másrészt miképpen lehetett volna elbújni egy afféle helyen, ahol mindenki mindenkit ismer, ahol hamarosan napfényre került volna a rejtegetni való titok. Tehát ebben a kies kertben találtak maguknak helyet, itt vetettek alkalmi nyoszolyát a szerelemnek. A sok fiatal fa között itt leltek egy titkos levelezésre rendeltetett öregebb odvas fát, és ennek odvában találtam meg az utolsó levélkét, melyet Lea írt: „<em>Drága szerelmem, nem tudtam elszabadulni tegnap. Kérlek, légy a szokott helyen holnap 8-kor. Csókol Leád, aki Rácheled akar lenni.”</em></p>
</div>
<p>De hiába várt Lea, a csélcsap Szindbád már tovább hajózott, vártak rá a Bellák, Reginák, Zsuzsák, a hol angyalnak, hol démonnak tűnő bajszos gyönyörűségek</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F12%2Ftitkos_talalkak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F12%2Ftitkos_talalkak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F12%2Ftitkos_talalkak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Titkos találkák"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2012/08/12/titkos_talalkak#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/4707846" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/fs05.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2012/08/04/legyott_debrecenben
Légyott Debrecenben
2012-08-04T08:07:59+02:00
2012-08-04T08:07:59+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<div>
<p>Úgy tartják, Mihályunk Lillához írta szerelmes verseit, pedig bizony mondom, volt akkortájt valaki más is az életében, akit alig említenek.</p>
</div>
<div></div>
<div>
<p><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/24ef.jpg" alt="24ef.jpg" /></p>
<p>Vályi Klárával Komáromban, Fábián Julianna irodalmi szalonjában ismerkedett meg a költő. Ugyan itt volt Lilla is, ám akkor még csupán ostobácska csitriként, hol volt még a Lillaság Vajda Juliannának?</p>
</div>
<div>
<p>Klára, a maga érett asszonyiságában százszorta jobban vonzotta a férfiúi tekinteteket, nemkülönben izgató volt, hogy olyan pimaszul független tudott lenni abban a férfiak uralta világban.</p>
</div>
<div>
<p>Maga is írogatott verseket, sőt verses leveleket. Utóbbiakat jobbára férfiakhoz, mert legyen a nő mégoly emancipált, azért az erősebb nem mégiscsak izgalmasabb egy asszonyszemély számára.</p>
</div>
<div>
<p>Klára bábaasszony volt, ám emellett autodidakta módon kiművelte magát, habár mindig szerényen figyelmeztetett rá, hogy ne nagyon kérjenek számon rajta magasabb műveltséget, nem bírván affélékkel idejekorán felvértezni elméjét. Tizenvalahány év volt Mihály és Klára közt, utóbbinak nem igazán mondhatni, hogy javára, de az a gaz, aki arra gondolna netán, hogy fonnyadt orcákra már nemigen tudott csókot kapni, annak csalódnia kellene, mert semmiféle fonnyadt orca, szottyadt felhám nem jellemezte Klárát abban az időben, nagyon is telivér nőiségében pompázott, számos férfi örömest csókolta volna - és csókolta is.</p>
</div>
<div>
<p>De hogy szavamat ne feledjem, hamarost felfigyeltek egymásra poétáink, gazdag eszmecserébe kezdtek a költészetről, mely egyelőre sajnos nem fordulhatott át nedvcserébe, mert Csokonainak vissza kellett utaznia Debrecenbe.</p>
</div>
<div>
<p>Sűrű és egyre forróbb hangú levélváltás követte az elválást, mígnem Mihály egyre sürgetőbben invitálta Klárát Debrecenbe. Egy szép nyár eleji napon végre meg is érkezett a szép poétria a cívis városba.</p>
</div>
<div>
<p>Hol másutt, mint a kies Nagyerdő fái alatt andalgának költőink, mikor egy zöld hársfa alá érkezének vala, mely hársfa tudvalevő, a szerelmesek fája, és mint ilyen, ambróziás illatot lehelt. Hársvirágzáskor Cupidónak rendes helye a fán vala, onnét nyilazott a szívekbe. Ügyesen gyakorlá mesterségét, bele is talált a közepébe mindkettőnek!</p>
</div>
<div>
<p>Ah, Klára <i>mézes beszédje, hószín mellye, márvány nyaka</i>! Csoda-é hát, hogy<i> látásuk</i> <i>összeütközött, s egymástól lángot kapott</i>. Mihály bevevé Klára várát, mielőtt attakolt, övé vala maradéktalanul. Kedves poétánk derekasan helyt állott vala, <i>míg töltéstől</i> <i>ki nem ürült a patron-toka</i>. Az asszony mellye s egyebe emelkedett, süllyedt, szerelmi ostrom után <i>gyengén pihege bíbor fátyola alatt</i>.</p>
</div>
<div>
<p>Ám a mámor múltával józanul mérlegelé helyzetét, és ekképp maradt a levelezés.</p>
<p>És különben is Nagy István gárdista már ante portas...</p>
<p><br />(Mindössze annyi az igaz a történetből, hogy Vályi Klára és Csokonai váltott pár levelet, ám vélhetőleg merőben ártatlan levelezés folyt köztük.)</p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F04%2Flegyott_debrecenben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F04%2Flegyott_debrecenben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F04%2Flegyott_debrecenben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Légyott Debrecenben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2012/08/04/legyott_debrecenben#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/4695052" border="0" /></a><br /></p>
Címkék
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/24ef.jpg
https://ejropalepke.blog.hu/2012/08/01/vandorszineszek_szekszardon
Vándorszínészek Szekszárdon
2012-08-01T20:04:04+02:00
2012-08-01T20:04:04+02:00
ejropalepke
https://blog.hu/user/728834
<p><img style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/petofi5_1.jpg" alt="petofi5_1.jpg" class="imgleft" />Azon az 1841-es augusztusi napon is nagy forróság volt, mikor a vándorszínészek echós szekere megérkezett az álmos, poros kisvárosba. Már több heti faluzgatás volt mögöttük <i>jó- s balszerencse közt</i>, kissé meg is fáradtak az aktorok. Különösen Rónai volt lankadt, akinek a szereplés mellett számos teendője akadt. Alighogy megérkeztek a fogadóba, még alkalma sem volt kipihenni az út fáradalmait, elküldte a direktor, mint amolyan mindenes lóti-futit, a színi rekvízitumokat, miegyebet beszerezni. Jó barátságban volt a társulat vezetője a jómódú, színházat kedvelő, művelt polgárcsaláddal, Leopoldékkal, akik már nemegyszer kisegítették a truppot alkalmi kellékekkel. Most is hozzá menesztették Rónait. Nyájasan <i>üdvezelték</i> az ifjút, és kisvártatva össze is szedték a kért kanapékat, függönyöket, miegymást, melyeket majd elcepelnek az előadásra. Búcsúzkodás közben perdült elő Leopold Zsuzsika, a <i>kicsinke szőke kis leányka</i>, akit meglátni és megszeretni egy szempillantás műve volt Rónainak, akinek mindig is a szőke, kék szemű teremtések voltak a gyengéi. Egymásba mélyesztették tekintetüket, az ifjú forró csókot lehelt Zsuzsika gyenge fehér kacsóira. Már menni készült, mikor eszébe jutott, hogy még tintát is kell kérnie, hiszen még visszavolt a színlapok másolása, mely feladat szintén rá várt. A <i>kabátja hátsó zsebibe tette a tintásüveget</i>, és hazafelé <i>víg könnyelműséggel</i> ugrándozott örömében, hogy ilyen csuda lányra lelt. A sok ugrándozás alatt kifolyt a tinta. Mit sem törődött vele, hogy <i>kedvét majd követendi gyász</i>, mert elfeledém mondani, hogy<i> kabátja éppen sárga volt, és így annál jobban látszott rajta a folt</i>. Csakhogy semmit nem látott ebből a foltból a mi jó színészünk, tekintve, hogy a hátsó zsebét egészen ritkán szemlélgeti az ember fia (milyen szerencse, hogy az ember lányának gúnyáján nincs hátsó zseb).</p>
<div>
<p>Végre elérkezett az előadás!</p>
</div>
<div>
<p>Aznap A peleskei nótáriust játszották, melyben Rónai Baczur Gazsit,a pesti korhelyt alakította és még két szerepben hősleg működött. Ez a bohózat fölöttébb kedvelt darabja volt a publikumnak, mindig sikert aratott.</p>
</div>
<div>
<p>Rónai nemrég <i>avattatott bé a színészetbe</i>, és mint rendesen, ezúttal is szörnyen izgult, sőt most még annál is jobban, hiszen Zsuzsika is a nézők között volt.</p>
</div>
<div>
<p><i><img class="imgleft" style="margin-right: 5px;" src="https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/zomba%20003.jpg" alt="zomba 003.jpg" /></i></p>
<p>Ám mi történt? Kis jelenése volt Rónainak, mikor is alig szólalt meg, hatalmas kacaj harsant fel, melyet lehetetlennek látszott lecsillapítani. Direktora villámló tekintettel nézett rá, és némán kitessékelte a színpadról. Csak akkor figyelmeztették társai, minő folt vala kabátján, addig a háttérben kuncogtak, várván, micsoda móka lesz ebből.</p>
</div>
<div>
<p><i>Ah, a színész utain tövis terem, a színész élete gyötrelem</i>! – sóhajtotta Rónai, és azzal háborogva elrohant, el minél távolabb megszégyenülése helyétől, el egészen a szurdikokig. (Igen messzire!) Ott vette észre, hogy Zsuzsika egészen idáig követte. Csak az <i>éj ragyogó királya</i> volt a tanúja annak, mi történt ott a szurdikban a leány és ifjú között… Az azonban bizonyos, hogy miután alaposan megvigasztalta a szőke kislány Rónait, a legény feleségül kérte Zsuzsikát. Ígért neki hűséget, csudás életet Pest városában, és ráadásul <i>szép fejkötőt</i>.</p>
</div>
<div>
<p>Másnap továbbállt a trupp. Többé nem látta Zsuzsika Rónait.</p>
</div>
<div>
<p>Ám néhány év múlva, amint a Pesti Divatlapot lapozgatá, megakadt egy költeményen a tekintete, mely oly ismerősnek tetszett. <i>Oh, te szív, te szív, te csalfa, háládatlan!</i></p>
<p>(Petőfi valóban járt Szekszárdon vándorszínész korában, ám aligha találkozhatott Leopoldék Zsuzsi nevű lányával, nem lévén nekik ilyen nevű gyermekük, másrészt a család egyetlen tagjával sem futhatott össze, ugyanis a Leopoldok jóval később telepedtek meg a városban, amely város felvirágoztatásában jelentős szerepük volt. A nevezetes tintafoltos eset nem Petőfivel, hanem Megyeri Károllyal, színész barátjával történt, miként a versben is szerepel. Ám akár ekképpen is történhetett volna a mi Sándorunkkal.)<i><br /></i></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F01%2Fvandorszineszek_szekszardon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F01%2Fvandorszineszek_szekszardon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fejropalepke.blog.hu%2F2012%2F08%2F01%2Fvandorszineszek_szekszardon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vándorszínészek Szekszárdon"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ejropalepke.blog.hu/2012/08/01/vandorszineszek_szekszardon#comments"><img class="item_ctp" src="https://ejropalepke.blog.hu/rss/image/post/id/4691092" border="0" /></a><br /></p>
0
Fünfkircheni legendaláda
https://ejropalepke.blog.hu
https://m.blog.hu/ej/ejropalepke/image/petofi5_1.jpg