A nevezetes betyárokon, Savanyó Jóskán és hírhedt zsiványtársain kívül élt itt a Bakonyban annak idején egy Édes Józsa nevű betyárlány, akiről mindenféle mendemondák keringtek a környéken.
Mondják, hogy nem is ezen a néven látta meg a napvilágot, hanem Süß Jozefának hívták, amikor még Fehérváron lakott. Nem csupán szépségére, kondor fekete hajának fényes fürtjeire, piros orcájának ragyogására, hanem éleselméjűségére is felfigyelt környezete. Édesapja, az orvos Süß Dániel bejáratos volt Festetics Antal dégi kastélyába, ahol fölöttébb különös és titokzatos összejöveteleket tartottak. A kastély félreeső sarokszobájában találkoztak a társaság tagjai, ám szép nyári éjeken a csodás angolparkban gyülekeztek. Festetics Antal felvilágosult ember volt, olyannyira, hogy a máskülönben nők elől elzárt összejövetelekre, apja unszolására, beengedte Jozefát is, persze szigorúan az előírt köntösben. Egy csillagos éjszakán sor került a fák lombja alatt Jozefa beavatására is. Ettől kezdve még szorgosabban látogatta a lány a dégi kastélyt, addig-addig, míg megesett, ami ilyenkor meg szokott esni: útban volt a szerelemgyerek.
Jozefa nem kívánván sem saját magát, sem szeretteit kitenni a pletykának, nagy titokban a keszthelyi rokonokhoz, a Simon családhoz ment édes terhét megszülni, és ott gondozásba adni.
Hamarosan onnét is továbbállt, úgy hírlett, Édes Józsa néven lett bujdosó a rengetegben. Fegyvere nem volt Józsának, hanem különleges jelekkel ellátott betyártalizmánjával bűvölte meg az embereket, akik ha megpillantották a körzőt és szögmérőt ábrázoló medálját, abban a minutában odaadták kösöntyűjüket, tán még köszönetet is mondtak, hogy adakozhattak, tudva, hogy hasznos célból tették.
Rebesgetik, hogy sok jót tett Édes Józsa a környékbeli szegényekkel, szétosztotta köztük a zsákmányolt kincseket, gyógyította a betyárkóróval a lányokat, asszonyokat. Mindenkor méltónak bizonyult a dégi kastélybeli társaság eszméihez, melyet haláláig szolgált.
De hogy miképpen történt az a halál, arról nem szól a fáma.

(Betyárlányok márpedig nem voltak! Azonban az igaz, hogy Festetics Antal dégi kastélya az akkori szabadkőművesek gyülekezőhelye volt, és mint ilyen,  titkos találkozóhely, mert éppen betiltás alatt voltak a magyarországi páholyok. Simon család tényleg élt Keszthelyen, emléktábla őrzi Böske lányuk nevét, aki az első magyar szépségkirálynő volt, csak éppen több mint száz évvel később az általam megjelenített eseményeknél, azaz 1929-ben. A fehérvári Süß családról sem tudni semmit, de ha mégis akadt volna esetleg, egyáltalán nem valószínű, hogy bejáratos lett volna a dégi kastélyba, pláne nem Jozefa lányuk.)