Stern Mórék fia, a Miksa ugyancsak málé volt. Hiába tetszett neki már jó ideje a szomszéd kereskedő, a Günsberger lánya, a bájos kis Berta, sehogyan sem tudott az udvarlásba kezdeni. Folyvást azon mélázott, hogyan szólítsa meg a lányt, mi lenne a jó kezdő mondat, melyet szaporán követhetne a többi. Pedig a szülők is örvendtek volna, ha létrejön a nász, hiszen a két család jó kapcsolatot ápolt. Gyakorta ferbliztek a férfiak a Hungária kávéházban, az asszonyok meg sűrűn cseréltek recepteket. Habár utóbbiak össze-összevitatkoztak olykor a flódni készítése miatt, de ez amolyan női szeszélyeskedés volt, amely amint fellobbant, már el is múlt.

Stern Mór észrevette fia tanácstalanságát, és remek ötlete támadt. Nemrég olvasta a hírt a Pécsi Naplóban, hogy a napokban új projektorgráf nyílik. Maga előnyben részesítette a kártyát, a biliárdot, nem érdekelte az efféle újmódi huncutság, ám a fiataloknak bizonyára kitűnő szórakozásra ad lehetőséget, és tán a mulya fia is végre megragadja az alkalmat, hogy Bertuskát behálózza.

- Miksa fiam, olvastad a Pécsi Naplóban, hogy december 14-én megnyílik az új projektorgráf, az Apolló?

- Igen, apám, olvastam róla, hogy a legmodernebb berendezéssel vetítik majd a mozgóképeket. Alig várom, hogy magam is megnézhessem.

- Tudod mit, vegyél rögtön két jegyet, hívd el a Günsberger Bertát is.

- De apám, mit fog szólni, hiszen jóformán nem is ismerjük egymást.

- Ugyan, ne legyél már olyan mamlasz! Itt az alkalom, hogy megismerkedjetek.

Miksa elgondolkodott apja szavain, és felcsillant a remény benne, hogy végre szóba áll vele a lány.

Hamarosan be is szerezte a megnyitóra a két jegyet, és hosszas készülődés után bement Günsbergerék üzletébe, ahol éppen ott találta Bertát.

- Mi tetszik, ifiúr? - kérdezte a lány kissé mogorván.

- Drága Betuska, mint bizonyára hallotta, ma nyit az új projektorgráf, az Apolló. Van két jegyem az első előadásra, és gondoltam, meghívom kegyedet, ha nincs ellenére.

- Ó, a projektorgráf! - kiáltott fel Berta lelkesülten. - Még soha nem voltam, mert anyus nem engedett, szerinte sok erkölcstelenséget mutatnak ott. De én nagyon szeretnék elmenni. Várjon, kedves Miksa, máris megkérdezem anyusom.

Persze beleegyezett az anya, habár a lánya lelkére kötötte, hogy vigyázzon, nehogy a sötétséget kihasználva Miksa valami rútságra vetemedjen.

Este együtt indult a két fiatal a nagy eseményre. Már a Király utcán is érzékelhető volt a felfokozott várakozás, sok kiöltözött dáma és úr tartott az Apolló felé.

Berta rettentő izgatott volt. Már a projektorgráf épülete is megnyerte tetszését, a gyönyörű felirat, az üvegajtók, az előtér, a zsúfolásig megtelt nézőtér, mind-mind csuda dolog volt.

Hát még a film! Utazás a Holdba. Micsoda izgalmas, érdekes képek, gyönyörű jelmezek, kecses táncosok. És a Hold, ahogyan vigyorog, és meglepődik, mikor az űrhajó belerepül a képébe! Aztán jött Asta Nielsen az Örök szerelemben, a titokzatos tekintetű végzet asszonya. Káprázatos volt!

Miksáról teljesen megfeledkezett, csak a mozgóképeket bámulta. Ám a fiú a sötétben felbátorodott, és Berta keze után tapogatózott. Nagy merészen meg is fogta, de a lány észre sem vette. Egyre közelebb húzódott Miksa a zsöllyében, addig-addig araszolt, míg egészen a lányhoz simult. Berta engedékenységét látva elszánta magát egy csókra. A lány csak ekkor ocsúdott fel, elszakította tekintetét a vászonról, és egy hatalmas csattanó pofonnal jutalmazta Miksa buzgólkodását.

- Mit képzel, maga briganti! Csak a projektorgráf miatt fogadtam el a meghívását, maga engem egyáltalán nem érdekel!

Szegény Miksa többé az Apolló tájára sem nézett, mert mindig a megszégyenülése jutott eszébe róla, mélységesen megutálta a projektorgráfot, vagy mi a csudát. Még hogy csók a mozi-mozi-moziba...