Petra, természetbarát lévén gyakorta kóborolt az erdőben. Egy ilyen alkalommal találkozott össze Péterrel, a másik ifjú kősziklával. Péternek első pillantásra megtetszett a lány, ezért nem akarván elszalasztani a kínálkozó lehetőséget, tüstént megszólította. Kedvére volt Petrának a fiú kezdeményező merészsége, barátsággal válaszolt a szíves szavakra. Hamarosan arra eszméltek, hogy izgalmas társalgásba merültek, lépteiket egymáshoz igazították, és ekképpen sétáltak tovább. Az első találkozást követte a többi, és nem kellett hozzá sok idő, hogy a fiatalok folyvást valljanak egymásnak soha el nem múló szerelmükről.
Péter számtalan ajándékkal lepte meg Petrát, hol klárisokkal ékesítette nyakát, hol csilingelő kösöntyűket aggatott rá. Azon töprengett, hogy valami rendkívüli ajándékot kellene adnia, mellyel méltóképpen kifejezhetné a ragaszkodását.
Egy alkalommal valami dolga akadt Petrának, ezért kivételesen egyedül, tűnődve sétált Péter az erdőben, és egy még foglalatlan forrásra lelt. A véletlen kínálta pompás lehetőségnek fölöttébb megörvendett, jobbat ki sem találhatott. Találkozásuk első évfordulójára el is készült a forrás kiépítésével, csinosításával. Izgatottan készült a meglepetésre.
Ám minden másképpen történt, mint eltervezte!
Petra kelletlenül válaszolt a hívására, mogorván, szótlanul lépkedett mellette. Látszott, valamit akarna mondani, de nem tudja elszánni magát. Már majdnem a forráshoz értek, melyről Petra még mit sem tudott, mikor végre kibökte, hogy már mást szeret.
Képzelhetni Péter kétségbeesését! Összetörte a vallomás, otthagyta a lányt az erdőben, és hanyatt-homlok elfutott.
Azon mélázott, miféle hazugság ez az örök szerelemről. Lehetséges, hogy Philemon és Baucisz története is merő becsapás? Na és Benedek Elek meg az ő Fischer Máriája? Szegény, lehet, még mindig ezen őrlődik.
Petra persze soha nem látta az ajándékul kapott forrást.
Az a baj, hogy én sem. Hát hol a nyűben van eldugva az a forrás?
