Festetics György meghívására Dukai Takách Judit költőnő is eljött a Helikon ünnepségekre 1817-ben. Judit Malvina álnéven írt kedves, biedermeier versezeteket, melyek nem voltak világra szólóan egyedülállóak és mélyen filozofikusak sem, inkább egyszerű témák egyszerű költői eszközökkel való megjelenítése jellemezte költeményeit. Hogy mindig nagy kedvvel fogadták a kor költői Malvinát, abban nem mellesleg nagy szerepe volt a költőnő bájos, szeretetre méltó  alakjának, amelyből csak úgy sugárzott a nőiség.

Természetesen ott volt Berzsenyi Dániel, Malvina rokona  is a költői versenyen. Berzsenyi mindig igyekezett szerét ejteni, hogy a sokadalomtól elvonulva is legyen alkalma együtt lenni a kedves rokonnal, akivel eszmét tudott cserélni a világ számos dolgáról, akivel mindig jólesett csevegnie.

A múzsák hegyén a poéták belefáradva a nemes versenybe idejét érezték, hogy másfajta szórakozás után nézzenek.

Így esett, hogy Festetics György javaslatára a víg kompánia kikocsizott a környékbeli erdőkbe élményt gyűjteni és felfrissülni a természet szépségétől. A Nagymezőn letáborozott a társaság, ám Judit és Dániel továbbsétált az erdőben, és olyannyira belemelegedtek a disputába, hogy nem vették észre, már mélyen benn jártak a rengetegben. A fennkölt csevegés közben Berzsenyi figyelmét nem kerülte el, hogy milyen bájosan domborodnak a költőnő formái, milyen rózsásak orcái, milyen csókra termett az ajaka. A nagytermészetű költőről köztudott volt, hogy nem áll ellen a női bájaknak, hátha még a külcsínhez a belbecs is társult, mint Judit esetében! Nem csoda hát, hogy mikor a pár a mi nevezetes bükkfánkhoz ért - amely faidőszámítás szerint akkor még fiatal fának számított, és nem volt rajta semmi nevezetes -, Berzsenyi hirtelen átölelte Juditot, aki cseppet sem tiltakozott, mi több, sebesen megoldódtak a pántlikák, lecsusszant a rokolya, csók csattant, mély sóhaj szakadt fel...
A bükkfa egyetértése jeléül egy apró bikkmakkot ejtett Judit gömbölyű tomporára.
Így esett, nem másként.
De csitt, meg ne tudja Dukai Takách Zsuzsa asszony!

(Nos, ki tudja? Akár meg is történhetett. Akkoriban is suttogtak valamit a rokonlányról, mindenesetre Berzsenyi valóban kedvvel időzött Judit társaságában ama ritka alkalmakkor, mikor tehette. A feleség, Dukai Takách Zsuzsa a versekből semmiképpen nem hallhatta ki az átfűtött hangot, ugyanis nem tudott olvasni, vagy csak alig.)