Drága Gyula úr, ne nézzen olyan mélán ábrándozva, hanem tessék nekem megmondani, mit mond az Álmoskönyv arról, ha a kalandozni vágyó asszonyszemély nem hogy külországba, de még a szomszéd városba sem képes elmenni, mivelhogy fáj az istenadtának a lába, ekképpen csak csoszogni tud, ha egyáltalán. Csoda-é hát, ha egy parányi törénetecske sem jut eszembe, üres a legendaládám, hasztalan kotorászom benne. Arra int-e az átmeneti mozgáskorlátozottságom, hogy maradjak veszteg, és inkább a lélekmély útvesztőin bóklásszam?
Gyula úr, legyen oly jó, segítsen ki a koordinátákkal, mert el találok tévedni abban a kusza labirintusban.